Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség_711

Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség Kinek való a nagy spanyol rendező huszonegyedik filmje, ami szokás szerint kicsit hosszú, óriási színészek játszanak benne, és van benne néhány életre szóló, felejthetetlen jelenet?

Ajánlott azoknak: — akik szeretik az aprólékosan kidolgozott gyerekkori visszaemlékezéseket, az őstehetségű gyerekszínészeket, — akik szeretik Antonio Banderast, aki ezúttal, félisten férfiikon létére egy beteg, járni alig tudó roncsot játszik, hallatlan hitelességgel, — akik nem csak elhiszik, de tudják is, hogy létezik igaz barátság meleg férfi és nő között, — akik szeretik az éles fényeket, a harsogó színeket, Spanyolország turisták által sosem látott bugyrait, — akiknek van szeme a méregdrága designerek tervezte férfiruhák és a még éppen jó kacatok közötti különbségekre, — akik nem mondják azt, hogy elég legyen már a melegekről szóló filmekből, mert ez a magányról szól, nem a melegségről, — akik szeretik az olyan filmeket, ahol egyszer csak egyre változó ábrák jelennek meg a vásznon, — akik nem félnek a leplezetlen érzelmektől és a síró férfiak látványától.

Előzetes itt.

(Dolor y gloria, 2019, 113 perc. Rendező és forgatókönyvíró: Pedro Almodóvar. Producer: Agustín Almodóvar és Esther García. Zene: Alberto Iglesias. Operatőr: José Luis Alcaine. Vágó: Teresa Font.

Főbb szereplők: Penélope Cruz, Antonio Banderas, Cecilia Roth, Asier Etxeandia, Raúl Arévalo, Leonardo Sbaraglia, Susi Sánchez, Nora Navas, Julieta Serrano, Julián López)