Patrick melrose – edward berger ötrészes minisorozata 664

Patrick Melrose – Edward Berger ötrészes minisorozata Edward St. Aubyn regényeiből Szokták mondani – szerintem alaptalanul – hogy a minőségi tévésorozatok kezdik átvenni a regény szerepét. Van azért valamennyi igazság a dologban – ám az szerintem, általában az irodalmi nyersanyagra épülő ún. minisorozatokra vonatkozik. Ezek nem nyúlnak kényszerűen egy, két öt évadra, hanem annyi részből állnak, amennyit az adott történet megkíván. A Magyarországon eddig ismeretlen, arisztokrata származású Edward St. Aubyn (1960-) öt kötetből álló önéletrajzi ihletésű kisregényfolyamát Benedict Cumberbatch, az angol színészóriás nézte ki magának, és egészen parádésat nyújt benne.

A HBO Go streaming szolgáltató már hirdette egy ideje a sorozatot, és azonnal rávetettem magamat, amint lehetett. Ám az első részt alig bírtam végignézni. Arról szól, hogy valamikor a nyolcvanas években egy Patrick nevű gazdag londoni fiatalember New Yorkba megy, váratlanul meghalt apját elbúcsúztatni, a hamvakat hazahozni. Patrick tömi magát mindenféle droggal, nem mellékesen iszik is, várjuk, hogy bármelyik pillanatban felfordul. A kábítószerrel való küzdelemnek sok ábrázolását láthattuk már filmen. De ez itt egy végpont. Ennél élesebben, hitelesebben nemigen lehet a tünet-együttest bemutatni.

Ehhez persze Benedict Cumberbatch zsenije kell. Meg a flashbackek érzékeny, megfelelő pillanatban való bevetése. (Egy Sebastian Maltz nevű csodálatos gyerekszínész látható a kisfiú Patrick szerepében.)

Van valami mágikusan tökéletes a múltba ugrásokban. Gyakran ugyanabban a testhelyzetben, fényben, napszakban vált a kép.

A sorozat voltaképpen a gonosz és erőszakos apa halálától a gyenge, félrenéző, alkoholista, sunyin bosszúálló anya lassú kimúlásáig tart.

Közben Patrick többször visszaesik, a szívünk megszakad érte. Végül családot alapít, két fia születik, kis híján elveszt mindent, egy

szegényes lakásban tengeti alkoholban úszó életét, aztán… na ezt nem illik elmondani. Legkésőbb a második részben a főszereplő bőrébe bújunk, magunkért aggódunk.

Van még valami, amiért a sorozat nagy élmény: Patrick Melrose személyiségét árnyalja szarkasztikus, végtelenül vicces szövegelése, Swift, Wilde és a mai komikusok pergő, gúnyos, szünet nélküli szitokáradata. Karaktere tudatmódosító szerek nélkül is éppen ilyen lenne – csak éppen ő mindent fennhangon ki is mond.

Van még egy személy, aki ezt a nagyon brit, végtelenül éles és gunyoros beszédmódot képviseli, mintegy tiltakozásképpen a kasztját kikezdő új, demokratikusabb brit rendszer ellen: ő Nicholas Pratt, Patrick apjának legjobb barátja. Őt felváltva látjuk középkorúnak, illetve nagyon öregnek. Az ötödik részben nehezen felejthető végsőkig feszített fröcsögő nagymonológja, amelynek végén mentő viszi el.

Valamiért mindvégig az volt az érzésem, hogy korszakváltó sorozatot nézek. A filmnyelvben? A színészi játékmódban? Vágásban?

Mindenben együtt?

A legkevésbé sem szívderítő történet mindenkinek ajánlható, aki hajlandó kockázatot vállalni, és nem retten vissza a lélek sötét titkaitól. És aki kíváncsi arra, mire képes Benedict Cumberbatch, pályája csúcsán.

A Jelenkor Kiadó a hírek szerint kiadja az öt könyvet két kötetben.

Vajon milyen sikerrel?

(2018, rendezte: Edward Berger, írta David Nicholls, Edward St. Aubyn Fényképezte: James Friend Zene: Volker Bertelmann Vágó: Tim Murrell A főbb szerepekben: Jennifer Jason Leigh, Hugo Weawing, Jessica Raine, Anna Madeley, Pip Torrens)