Osztrovszkij A művésznő és rajongói – Valló Péter rendezése a Radnóti Színházban _680

Osztrovszkij: A művésznő és rajongói – Valló Péter rendezése a Radnóti Színházban A régebben Tehetségek és tisztelők címmel játszott darabot, Morcsányi Géza új fordításában, éppen egy évvel a #meetoo botrány magyarországi átterjedése után mutatta be a színház. Ez egyáltalán nem véletlen, amint erre a honlapon is utalnak: „A színházi világban játszódó orosz mű a fiatalok vágyai és a boldoguláshoz szükséges kompromisszumok ellentétét járja körül, középpontjában egy színésznő kiárusításával – a Radnótiban mindez több mint százharminc évvel az ősbemutató után, a #metoo mozgalom korában kerül színpadra.”

Az 1881-ben írt darab egyszerű történetet mesél el. Egy vidéki színházban játszik Alekszandra Nyegina, a nagyon tehetséges színésznő, aki adósságokban vergődik. Özvegy anyjával él, aki nagyon szereti őt, mégis alig várja, hogy férjhez adhassa. A pártfogó, gazdag ember menetrendszerűen meg is érkezik, ajánlatot tesz, de azonnal le is teperi a fiatal dívát, aki ellenáll és botrányt csinál. Ettől kezdve Dulebov, a hoppon maradt férfi (helyi kiskirály) nekiáll, hogy tönkretegye a lányt. Végül sikerül kirúgatnia is. Lassan azonban fordulat áll be a nézők szeme előtt, Alekszandrának arannyal bélelt egérút kínálkozik. Csak ketten nem sejtenek semmit: Pjotr, az állástalan, álmodozó Alekszandra „vőlegénye”, és az erőszakos Dulebov.

Az előadás nem csak a mesteri szituációk és a kimagasló színészi játék miatt feszült és érdekes, hanem azért is, mert az erőszaktevés ábrázolásában (amennyire lehet) kerüli a feketét és a fehéret. Mennyi köztes szituáció volt és van, amíg létezik férfi és nő! A volt igazgató (akit valóban a színház volt igazgatója játszik!) angyalian ártatlan és plátói rajongása, Velikatov gyáros félszeg, eltúlzott udvarlása, amely talán majd tényleg lánykérésben csúcsosodik ki, Bakin hivatalnok

sunyi és szívós, ugyancsak fizikai lerohanásba torkolló igyekezete, mind gyökeresen más és más eset.

Az előadás körüljárja a témát, de nem ítélkezik. A sok remek alakítás közül is kiragyog anya és lánya kettőse. A Vígszínházból vendégként átránduló Börcsök Enikő az anyai szeretet által féken tartott önzést ábrázolja, amellett, hogy érzékelteti: nem egészen hunyt ki benne a férfiak iránt való érdeklődés. Lovas Rozi az este abszolút főszereplője.

Sokáig mintha egyensúlyban lenne benne a naivitás és az életrevalóság, aztán egyszer csak megláthatjuk, hogy van neki magához való esze és szíve is. Az udvarlóját nagyon is kedveli „a maga helyén”, békességgel szeretne elválni tőle, ezért húz mindent az utolsó utáni pillanatig.

Az első premier utáni előadáson nem látszott meg, hogy a Radnóti Színház ebben az évadban ostromlott erőd. Színpadának egy része ugyanis belóg a szomszéd épületbe – amit most lebontanak.

Ezt az évadot hat különböző helyszínen teljesíti a társulat. Legyünk tehát óvatosak, nehogy ellenőrzés nélkül a Nagymező utcába menjünk!

Kifelé menet egy vastag prospektust osztogattak. Kevesen kértek belőle. Rosszul tették, hacsak nem azért, mert már beszerezték a kiadványt, és ki is olvasták az utolsó betűig.

Ez ugyanis az évad idén is tartalmas beharangozója. Tartalmára, küllemére még visszatérünk.

(Dramaturg: Morcsányi Géza; Jelmeztervező: Benedek Mari; Díszlettervező: Horváth Jenny; Világítás: Baumgartner Sándor; Játsszák: Lovas Rozi, Börcsök Enikő, Kelemen József, Pál András, Rusznák András, Porogi Ádám, Martinovics Dorina, Bálint András, Schneider Zoltán, Konfár Erik)