Odonvonhorvathmeselabecsierdo

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő – Bagossy László rendezése az Örkény Színházban A félig magyar, félig cseh származású, dráma- és regényíró (19011938) 1931-ben született műve afféle tiszteletbeli magyar színdarab – számtalanszor adták elő idehaza. Én magam 1977-ben láttam először a darabot Kaposváron, akkor Helyey László volt a romlott, jó külsejű fiatalember, akit az Olsavszky Éva játszotta érett asszony tartott ki. A főszereplőt, a csitrikorból éppen csak kinőtt, soványka boltos lányt Pogány Judit játszotta, akinek kissé sipító hangja útjába állt annak, hogy el tudjam hinni, hogy a szerelem igazából nővé tette.

Nagy örömre, Pogány Judit ebben az előadásban is játszik, ő alakítja a sátáni energiájú nagymamát. (Időközben nagy színésznő lett, orgánuma majdnem teljesen megváltozott.)

A tavaly végzett, vendégként fellépő Zsigmond Emőke hatalmas sikert aratott all-round alakításával. Tökéletesen illúziókeltő csitribe oltott díva az elején, és az igazi meztelenséggel teljes varietéjelenetben pedig tud őrjítően szexi lenni. Mindeközben tökéletesen hozza, hogy ő az egyetlen igazán szabad, belülről vezérelt ember az egész társaságban. Nem fél az élettől – a lecsúszás sem ijeszti meg.

A meztelenség a varietéjelenet három másik szereplőjétől is bizonyos bátorságot kíván: a díszlet és a jelmezek, az élő zene valamiképpen eléri, hogy azt érezzük, varietében járunk ugyan, de semmiképpen nem olcsó helyen.

Ebben a csúcsjelenetben is a zongora játssza a főszerepet. Bagossy Levente díszlettervező bámulatos eredetiséggel használja fel az élőzenét szolgáltató zongorát, amelyet a színpad közepére állított. Hol felhajtják a tetejét, benne vidéki táj (ez jelképezi Wachaut, a bécsi erdőt), hol ráállnak, hol elbújtatnak mögötte embereket… A zongora ötletes felhasználása állandó frivol, könnyítő elem ebben a szomorújátékban.

Se szeri se száma a remek alakításoknak, a páros viszonyok árnyalt ábrázolásának. Kiemelkedik a másik főszereplő, Polgár Csaba, aki a romlottságot olyan sármos karakteren szűri át, hogy olykor a nézőket is képes átverni. Csodálatos árnyalatokban gazdag Für Anikó lepusztulóban lévő özvegyasszonya (a fürdőjelenetben emlékezetes balett-táncosokat megszégyenítő kellemkedő leülése/lefekvése). Az előadás egyik erőssége a harsány és az intim jelenetek ritmusos váltakozása. Epizodistaként emlékezetesen tevőleges résztvevő Kákonyi Árpád, a zongorista, aki zenei munkatársként is fel van tüntetve a színlapon.

Vérbeli, emlékezetes színházi előadás, ahol nem merül fel, hogy miért vitték éppen most színpadra. (Egyébként, ha valaki kérdezi, erre is kínálkozik válasz: manapság megint sok – talán növekvő is – a kívülről vezérelt emberek száma. Pedig abból mindig baj van, és nem csak az egyének szintjén.)

(2016. március 25., a további szerepekben: Znamenák István, Kerekes Éva, Debreczeny Csaba, Vajda Milán, Gálffi László, Bíró Kriszta, Takács Nóra Diána, Csuja Imre, jelmez: Ignatovic Kristina.)