Nick Hornby: Vicces lány Nick Hornbynak, az 1957-es születésű, besorolhatatlan brit írónak ez a harmadik regénye, amiért lelkesedünk a Vademecumban. Nem volt kétséges, hogy utána nyúlok a könyvesboltban egy péntek este, és már aznap felültem az első ötven oldal hullámvasútjára. 1964-et írunk, az észak-angliai Blackpoolban vagyunk, ahol a nyaranta rendezett Miss Blackpool-választást, meglepetésre, nem egy üdülővendég, hanem egy helyi áruházi eladó lány nyeri. Aki cseppet sem boldog ettől. Hanem tizenöt perc múlva átadja a koronát a 2. helyezettnek, és lelép Londonba. Mint annyian, sztárságról álmodik, de nem Júlia akar lenni a színpadon vagy filmben, hanem nevettető képességeivel akar befutni. Komika szeretne lenni. Már a legelső oldalakon magával ragadja az olvasót Barbara lehengerlő, ízléses és vicces magabiztossága. Valahogy magában egyesíti a 60-as évek frissességének minden vonását. A lazaság, a szókimondás, a bátorság, a járatlan utak ösztönös vállalása, mind ott van ebben a nagyszerű, nagyon szerethető figurában. Egy vicces, természetesnek ható véletlensorozat következtében Barbara tényleg szerepet kap. Ez a 64. oldalon válik bizonyossá. Onnantól fogva a könyv, ha lehet még frissebb és még viccesebb. Egy formálódó BBC-vígjátéksorozat kulisszái mögött szlalomozunk, lassanként belelátunk a két forgatókönyvíró, a producer, illetve az időközben Sophie-ra átkeresztelt főhős féltehetségű, nőfaló hajlandóságú partnere, Clive életébe. Ahogy az lenni szokott a jól eltalált tévésorozat-kezdéseknél, a szekér egy ideig robog, a siker még nagyobb lehet, de aztán óhatatlanul lejtőre kerül a dolog. A közönség mindenre ráun egyszer. Mindezt belülről és hitelesen látjuk. Az is nyilvánvaló ebből a könyvből, hogy a kultúracsinálók között (legalábbis Angliában, ahol sok évtizede tartja magát a minőségi televíziózás), intenzív iszapbirkózás folyik a nagy nézettségű (minőségi) szórakoztató műsorok készítői és a vájtfülű bráhminok