Net a hungaricana képcsarnok szolgáltatása

A Hungaricana Képcsarnok szolgáltatása Veszprémben jártam, ahol a könyvtáros vándorgyűlésen tartottam előadást „Trendi könyvtárosok iskolája: lokálpatriotizmus on- és offline” címmel. Belekevertem első éves egyetemi élményemet a mindentudás lehetetlenségéről, azt a három éjszakát, amikor Szelle Béla tankönyvét (Bevezetés a katalogizálás-elméletbe) kíséreltem meg bevágni, hogy aztán felkészítsem könyvtárszakos barátnőmet… De valójában a Fortepan sztorijáról beszéltem. Azt mondtam, hogy a könyvtárosok korunk hősei – lehetnek, ha kilépnek a világosra, és eltanulják a kortárs képzőművészektől az önpromóció képességét.

Sokan közülük – nem kétséges – így is tesznek. Aztán dél körül becsöppentem a vándorgyűlés egy másik épületben zajló eseményére: itt indították el hivatalosan a Hungaricana nevű állami adatbázis Képcsarnok elnevezésű bővítését.

A Hungaricana már egy éve indult, de, gondolom, nem tetszettek hallani róla. A főváros energikus, nyilvánossághívő levéltár-igazgatója (és ahogy a bemutatón elhangzott) állandó tettestársa, az Országgyűlési Könyvtár menedzser-típusú igazgatója – az én egyéni olvasatomban – megelégelték azt, hogy az utóbbi évtizedben az állami intézményekbe digitalizálás céljára bele öntött milliárdoknak szinte semmi eredménye nem lett. Ezért, összefogva az Arcanum nevű digitalizáló cég nagy képzelőerejű tulajdonos igazgatójával, alulról építkezve, szinte hónapok alatt létrehoztak egy új platformot, a Közgyűjteményi portált. A „közgyűjtemény”, ugye, a múzeumok, könyvtárak és levéltárak együttes neve. Ahogy a bemutatón is elhangzott, a felhasználót igencsak kevéssé érdekli, hogy egy írásos dokumentum, tárgy vagy kép hol, milyen gyűjteményben található meg. Ő csak meg akarja találni, lehetőleg azonnal és nagy felbontásban. Sőt, le is akarja tölteni. Sőt-sőt, mindezt ingyen akarja.

Na, mármost, a Hungaricana minderre nem képes, de mégis, igen sokra használható. Talán a Strukturált Szénakazal lehetne a jó

megnevezése. Összegereblyézték a már létező digitalizált tartalmakat, amelyeket nagyrészt az NKA finanszírozott. (Nem függetlenül a Hungaricanát tervezgető ügyes összeesküvők célirányos pályázatkiírásaitól.) A Hungaricana igen sokat tud, szíveskedjenek elmélyedni benne! Ha a most felavatott Képcsarnok-modult akarom méltatni, akkor el kell mondanom, az ember képes arra a bűvészmutatványra, hogy egyetlen felületen, villámgyorsan tudjon keresni, rá tudjon találni arra a kincsre, amire vágyik. Ha a kép a Fővárosi Levéltár tulajdona, akkor azonnal le lehet tölteni, a program azonban többnyire az illető gyűjtemény honlapjára irányítja a keresgélőt. Például a Fortepan oldalára, ahol ingyen le lehet tölteni bármit. A honlap jól áttekinthető. A „maradibb” közgyűjteményeknek levelet kell írni, engedélyt kell írni, fizetni kell, de meg lehet találni kincseiket – és ez óriási előrelépés…

A Fortepan összes képe rajta van a Hungaricánán, de képzeljék, georeferenciával láttak el minden olyan képet, amelyek esetében ez lehetséges. Vagyis térképen is lehet keresgélni a képeket. A Fortepan csodás, fáradhatatlan fórumozói talán ennek pontosításába is beszállnak majd. (Bárki pontosíthat, sőt az Arcanum versenyt is hirdetett pontosítók számára.)

Ezek után ízletes ebéden vehettem részt a Hungaricana létrehozóival, és megtapasztalhattam, milyen modorban közlekednek egymással (informális, ugratós), és hogy máris a továbbfejlesztés foglalkoztatja őket. Még a nyári szabadságok előtt összejönnek egy újabb értekezletre.

Hétfőn este aztán megjelent az Indexen egy ismertető, amely akkora kedvet csinált a Képcsarnokon való keresgéléshez, a Hungaricana Képcsarnokához, hogy alig bírják az Arcanum szerverei.

Másodpercenként 40-100 használó helyett 1000 keres rajtuk, előfordul, hogy akadozik a működés. „Még hogy az embereket nem érdekli a múlt!” – kommentálta a jelenséget a Nagy Budapest

Törzsasztal levelezőlistáján egy fővárosi könyvtáros, a Hungaricanaegyüttműködés szürke eminenciása.

(A Hungaricana bemutatót tartotta Markója Szilárd, dr. Kenyeres István, Sándor P. Tibor. Az ebéden részt vett még Biszak Sándor, az Arcanum tulajdonosa és Biszak Örs, a cég fejlesztője. 2016. július 8.)