Nagy adósságok, hűlt helyek Diákkoromban, amikor a régi, háború előtti Budapest bűvöletébe kerültem, gyakran álmodoztam arról, hogy milyen lenne ez a város, ha a háború és az ostrom meg se történt volna. Ha állna a régi Erzsébethíd és az Erzsébet téri Nemzeti Szalon (és a teret se hívnák Engels térnek). Ha a Királyi Palota úgy nézne ki, ahogy azt Hauszmann Alajos megépítette, ha állna a régi Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren stb. A Bobóban tett látogatás után elgondolkodtam, milyen romos épületek várnak feltámadásukra a fővárosban. Ilyen például a Várban, a Dísz téren, a Honvéd Főparancsnokság egykori épülete, amelyet az első emeletig újjáépítettek, de nyilvánvaló, hogy így nem maradhat. Egy kormányhatározat előírja a Dísz tér és a Hunyadi János út sarkán lévő egykori Külügyminisztérium újjáépítését. Itt senki sem fogja sajnálni az ócska turistabazárt. De vajon mi kerül oda? Az eredeti funkció aligha. Ott van aztán a Szentháromság téren az egykori Pénzügyminisztérium székháza, amelyet a háború után olyan ügyesen állítottak helyre, hogy senkiben nem maradt hiányérzet. Most elkezdték visszaépíteni kétes ízlésű tornyait, amelyek bizonyos szögből szinte konkurálnak a Mátyás-templommal. Folyik már a Petőfi téri ortodox templom jobb tornyának (pontosabban az Ybl Miklós-féle toronysisak) pótlása. A legzavaróbb rom szinte kiszúrja a szemünket a Károly körúton: szükséges lenne a Városháza hiányzó részeinek pótlására, vagy ellenkezőleg – ahogy 2007-ben Zoboki és Demeter javasolták – a Városháza visszabontására, és az épület és a Károly körút között igazi, városi főtér létrehozására. Ahol lenne értelme újraemelni elpusztult épületeket, az nem kérdés, hogy a Margitsziget. Ld. itt erről a Falanszter blog régi, tartalmas
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.