Nádas, a gyermek olvasó Oldalakat tölt meg annak élvezetes leírása, mit olvasott gyermekként Nádas, aki tizenegy évesen kezdett el írni, de már hamarabb érezte, hogy író akar lenni, és célirányosan figyelte a felnőttek beszédét. Mindent, amit olvasott a szavak és mondatok hatásmechanizmusa felől értékelt. Kíváncsi lett arra, hogy milyen módszerekkel milyen hatásokat lehet elérni. Mint a könyvben máshol is, az író itt is egy konfliktus nyomán bont ki emlékeket. Megvádolták őt, hogy egy barátjával együtt erőszakkal lehúzták Yvette, a francia unokatestvére bugyiját. Holott ez nem csak nem volt igaz, de erre semmi, de semmi késztetést nem érzett. Itt következik aztán Yvette története, akit szülei száműzetésbe küldtek Magyarországra, ahol gyorsan megtanult magyarul, és versenyt olvastak „Petyonkával”. (Ez az utált becenév lassan kezdett lekopni róla.) Az elképesztő gyerekek olvasmánylistája Schillertől Dickensen át Rabeleais-ig a 163-177. oldalon olvasható. Érdekes, hogy a nagy család valamelyik lakásának könyvtárában az égvilágon mindent megtaláltak. Nádasnak nem volt élménye (gyerekként) a könyvtár. Felnőttként annál inkább.