Mondiknoemiszociopaint

Mondik Noémi szociopaint-es világa A termékeny, őszinte és hirtelen az interneten népszerűvé vált fiatal grafikusról (aki a ma már primitívnek számító Paint programmal festi képeit, és ehhez mindmáig ragaszkodik), már jó ideje akartam írni.

Nagyon érdekesnek tartom, hogy már nem csak a populáris műfajokban, de a magas művészetben is előfordul az „egérút”: azaz hogy valaki nem csak a galériák szűrőjén keresztül nyomakodva lesz ismert, sőt híres, hanem az interneten keresztül. Ehhez nem elég a tehetség, a manuális képesség, a szorgalom: kell a személyiség átütő ereje. Lehet ez kiagyalt forma vagy őszinteség. Mondik Noéminél (akit nincs szerencsém személyesen ismerni) szerintem az utóbbival állunk szemben. Művei „virálisan”, azaz vírus módjára terjednek.

Egészen átütőek olyan fiatalok számára is, akik sohasem jártak még galériában.

Mintegy másfél éve figyeltem fel rá, amikor a hg.hu-n ő volt a hét grafikusa. Akkor már ezrek követték paintmámor nevű mikroblogját.

A bőségesen illusztrált interjú így kezdődik: „Első rajzaim a szűk környezetemet ábrázolták. Arról szólnak, mennyire utálom a lakótelepet, mert minden szomszéd hangosan tévézik éjjel, mert nyáron feláramlik a kukák szaga a nyolcadik emeletig, mert eső után nem esőillat van, hanem kutyaszarszag, mert túl kicsi a lakás, és fizikailag lehetetlen, hogy egy öttagú család normálisan elférjen benne, stb. Egyik első képem A betoncsúszda körül véres volt a föld az oviban, mert minden héten legalább egy gyerek feje betört címet viseli, és a kilátást ábrázolja az ablakomból. (…) A középiskolás évek alatt szörnyen szenvedtem, úgy éreztem továbbtanulnom sem érdemes, mivel a szüleim már akkor sem tudtak anyagilag támogatni, ahhoz pedig egyáltalán nem éreztem sem motivációt, sem energiát magamban, hogy egy nappali iskola mellett dolgozzak, inkább beletörődtem, hogy esténként minden nap zimbo marhapárizsit eszek kenyérrel, napközben pedig semmit, mert nincs

pénzem rendes ételre, és valószínűleg életem hátralévő részében viszonylag fiatalon bekövetkező halálom napjáig ez így is marad.

Végül mégis jelentkeztem egyetemre, bár egy percig se gondoltam, hogy fel fognak venni, ezért elhatároztam, hogy ha nem sikerül, soha többé nem próbálkozom, és előre megsértődtem. Aztán felvettek.

Az egész interjú itt.

A paintmámor blog itt. (Az egyes képekhez nagyon vicces feliratok is tartoznak. Ezeket nem közlöm, mert növelni szeretném annak valószínűségét, hogy felkeresik a mikroblogot.)

Nemrég a művésznő a Playboyban is szerepelt (csak a műveivel). Erre a tréfás 444.hu így reagált: „Mondik Noémi mindent megmutat a Playboyban.” Egy dühös és nyomdafestéket nem tűrő poszt szerint egy fiatalember valóban megvette a lapot, és becsapva érezte magát…