Molière – Parti Nagy Lajos Tartuffe – Az Örkény Színház előadása_686

Molière – Parti Nagy Lajos: Tartuffe – Az Örkény Színház előadása Fiatalabb korában Ascher Tamásról mesélték, hogy saját rendezéseinek minden egyes előadását vallásos következetességgel megnézte, és utána eligazítást tartott: mi nem volt jó, hol kell változtatni… Egy anekdota szerint egyszer egy utolsó előadás után is tartott ilyet, és amikor erre emlékeztették, azt mondta: „Nem baj – rátok fér.” Ezt az előadást a halk, végtelenül tudatos, a maratont rendszeresen végigfutó Bagossy László rendezte, akinek gyakran emlékezetes rendezéseiben talán még sohasem csalódtam. Fogalmam sincs, hogy éri el, hogy ez a négy éve műsoron tartott előadás ilyen friss és hibátlan. Attól fogva, hogy felment a függöny, a közönség vette az adást, feszülten hallgatott, vihogott, röhögött pont ott, ahol a rendező elképzelte. És nem lehetett érezni, hogy két gimnáziumi osztály is a közönség soraiban mocorgott. És ez így ment az előadás végéig, amikor is tomboló tapsviharral köszönték meg az élményt. Ilyet leginkább premierkor tapasztal az ember. Mint Bagossy rendezéseinél általában, most is érezni lehetett, miért vette elő éppen ezt a klasszikus darabot, miért kérte meg Parti Nagy Lajost, hogy porolja le 2006-os, eredetileg a Nemzeti Színháznak készült fordítását (amelyből hiányzott az V. felvonás). Nem lennék meglepve, ha a költő beleírt volna néhány új poént a többi felvonásba is. Az előadás sikere fele részben a szövegnek köszönhető, negyed részt a jóízű, fékeveszett komédiázásnak (ebben élen jár Kerekes Éva, élete egyik legjobb formáját futva), amely nagy kontrasztban áll a címszereplő Nagy Zsolt érzéki, őserejű játékával. Az utolsó negyed részt annak a sötét sejtelemnek köszönhetjük, hogy itt a végén valami történik majd – és az egész kimenetele egy új magyar szóval, legalább is „véleményes”.

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook