Mire tanít minket Maurer Dóra hatalmas sikere_721

Mire tanít minket Maurer Dóra hatalmas sikere?

A nyár közepén nagyot robbant a hír: a nyolcvankét éves avantgárd képzőművésznek életmű-kiállítást rendez a londoni Tate Modern Galéria.

Nem tudom, pontosan mi kellett ehhez a hatalmas áttöréshez. Csak sejtem, hogy hány magyar és külföldi kurátor kitartó ténykedésére volt szükség. Továbbá a műgyűjtők szívós ajánlgatása és a beutaztató kurátori csereprogramok is bizonyára hozzájárultak ehhez.

De leginkább az a fáradhatatlan, derűs munkálkodás, ami a művészre annyira jellemző volt mindig is.

Maurer Dórának elképesztő személyes varázsa van. Öt éven át egy felügyelő bizottságban találkoztam vele rendszeresen – ezt miatta alig vártam. Ez feljogosított arra, hogy kiállítás megnyitókon, véletlen utcai találkozásokon beszélgessek vele, a nyolcvanon túl is csillogó, kamaszos szemét magamra vonjam. Nagy sikere mérhetetlenül boldoggá tesz.

Maurer Dóra óriási sikere arra tanítja a magyar művészeti edényrendszert, hogy soha nem szabad feladni: mindig lehetséges az áttörés.

Az jut eszembe, amikor Vajda Miklós csodálatos, hetvennyolc éves korában kiadott első könyvét a kezembe vehettem – ahhoz volt közöm nekem és a Summa Artiumnak.

Nincs mit tenni, újból nekilátok, hogy megpróbáljam angolul kiadatni az Anyakép, amerikai keretben című remek könyvét. Ez az utolsó kívánsága nem teljesült, ezért nem egészen boldogan búcsúzott el az élettől.

A Tate honlapján a beharangozás így hangzik saját fordításban: „A Tate Modern a magyar művész Maurer Dóra (1937-) műveit egy egész éven át ingyenesen nyitva tartó kiállításon mutatja be.

Mintegy 35 mű látható, ezekből kiviláglik termésének változatossága, a munkák között van grafika, fotó, film, festmény. A több mint öt évtizedet felölelő tárlat kiemeli azt a játékos, konceptuális megközelítést, amely bármely médiatípusban a kísérletező művésznek olyannyira sajátja.

Maurer volt a középpontja egy festőkből, költőkből, zenészekből álló független közösségnek, amely saját kultúráját hirdette a szocialista korszakbeli Magyarország hivatalos világán kívül. Lakásokban rendeztek kiállításokat és független folyóiratokat adtak közre.

Az 1950-es években végzett grafikusként húsz éven át kísérletezett azzal, hogy a médium határait a lehető legtovább feszegesse. Az 1970-es években kezdett fotókkal és mozgóképekkel dolgozni, miközben gyakran működött együtt zenészekkel. Eközben kreatív, performatív műhelyfoglalkozásokat vezetett.

Az 1970-es évektől fogva képi nyelve fokozatosan a geometrikus és absztrakt képekhez és festményekhez vezetett.

A kiállítás a közelmúltban festett képeiben csúcsosodik ki. Ezeken a képeken egymást átfedő színes formák láthatók, amelyek mintha térben lebegnének.

A mozgás, az áthelyezés, a felismerés, az átalakulás műveinek mindvégig fontos ismérvei voltak az életművön belül. Soha le nem ragadva az egyes médiumokban, Maurer mindig is egy szüntelen mozgásban lévő, egyedülálló hang volt.

A kiállításon látható művek részben a Tate saját gyűjteményéből, részben fontos magángyűjteményekből valók. Öt olyan mű is szerepel, amit a művész a Tate-be ajándéknak szán.”

Mindenképpen el fogok menni Londonba – látni akarom ezt a kiállítást.

Előzetes itt.

Artist Dóra Mauer at the Tate: Tate Shots 7 perces videofilm Maurer Dóráról, amelyben végig jelen van, fiatalon vagy mai alakjában, itt.

(Nyitva 2020. július 5-ig. Maurer Dóra kiállítását támogatta a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium, The Dóra Maurer Exhibition Supporters Circle – és más támogatók).