14
ÉVSZÁM: 1943 HELYSZÍN: Magyarország, Budapest, V. kerület, Dunakorzó a Grand Hotel Hungária előtt KÉPSZÁM: 07575 ADOMÁNYOZÓ: Fortepan
15
TÖRÖK ANDRÁS
A Fortepan közösségi fotóarchívumról, háromféleképpen I. ÉRZELMESEN, NAGY SZAVAKKAL
MINDENT TUDNI A MÚLTRÓL – LEHETSÉGES EZ? 2010. augusztus 20-án egy magánember beélesített egy addig nem ismert típusú közösségi fotóportált. Az ötezer szabadon felhasználható, nagy felbontásban letölthető fotográfiáról a tulajdonos sem tudta, kit-mit ábrázolnak. Az elhatározástól számított tíz év elteltével Magyarország egyik legnagyobb presztízsű kiállítóterében, a Magyar Nemzeti Galériában önálló kiállításon mutatjuk be a jelenséget, a legérdekesebb képeket és történeteket, a digitális archívum egy fizikai lenyomatát, és próbáljuk a mozgalmat is érzékeltetni. Már létezik testvéroldal az Amerikai Egyesült Államok Iowa államában, amikor ezt a kiadványt lezártuk, előkészületek történtek hasonlók létrehozására Dániában, Máltán, Oroszországban és Costa Ricában. Legalább ötszáz család adott képeket a Fortepannak anélkül, hogy bármilyen papírt aláírattak volna a képeket felhasználó magánemberekkel, később
A lomtalanítást Budapesten bevezető ismeretlen tűzoltóparancsnok emlékének
alapítvánnyal. Ez alatt a tíz év alatt – legalábbis Magyarországon – megváltozott a régi fényképekhez való viszony. Ha nem félnénk a nagy szavaktól, megkockáztatnánk, hogy megváltozott a múlthoz való viszony. Nagy közösségi társasjáték zajlik százezrek részvételével: vannak, akik csak nézegetik a Fortepan képeit, vannak, akik feltúrják a családi emlékeket, ezekben a percekben írják meg az első e-mailt, hogy felajánlják a képeket, vannak, akik most utalnak át egy szerény összeget, vannak, akik képeket töltenek le, hogy felhasználják őket a következő történelemórán, vannak, akik cikket írnak egy-egy képcsoport láttán, vannak, akik szülővárosuk, szűkebb pátriájuk múltját nézegetik, vagy éppen felismerik a nagypapa boltját, vagy ami a legfantasztikusabb: önmagukat pillantják meg fiatalon, az első Budapest környéki Forma–1-es futamon, a versenyt felvezető miniszoknyás lányok egyikeként. Mindez visszaadja sok ember hitét abban, hogy igenis meg lehet mindent tudni a múltról, ha nem is egyedül, de egy közösség tagjaként, ha nem is egyszerre, de apránként. És nem kell hozzá se