Minden múlt a múltam #huszadikszázad #privátfotó #Fortepan — a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása Megnyílt végre a Fortepan fotóanyagának és a Fortepan jelenségnek szentelt óriási méretű kiállítás, amely betölti az egész „A” épületet. Ez egy megdöbbentően nagy, sokrétű és megható anyag, olyasvalaki számára is, aki részt vett a létrehozásában. Minden öndicséret nélkül elmondható: a Virágvölgyi István kurátor és Tamási Miklós társkurátor által kitalált tárlat képes érzékeltetni a Fortepan végtelen nagyságát, sokrétűségét és mozgalomjellegét. Az utóbbi különösen dicséretes, mert nehezen megfogható. A kurátor tömör bevezetője a földszinti nagy térben szépen összefoglalja mindezt: „Szabad, mert szabadon elérhető bárki számára, bármilyen korlátozás nélkül. Szabad, mert nincs benne birtoklási vágy, adni akar, feltételek nélkül. Szabad, mert bárki azt csinálhat a képekkel, amit gondol. Szabad, mert bízik az adományozókban, az önkéntesekben, a megfejtőkben és a felhasználókban. Szabad, mert közös. Közös, mert szabad.” Összesen, mintegy 350 kép látható a kiállításon. Ebből kétszáz nagy méretben a falon. Az emberi élet előrehaladtát érzékeltetik. (Gyerekek – Fiatalok – Felnőttek – Idősek). Az teszi a részeket érdekessé, hogy teljesen más korokból származó képek kerültek egymás mellé. A képaláírás mindig egy évszámmal kezdődik, és utána hashtag (#) kezdetű címkék sorakoznak, és olykor némi magyarázat. A szabályosan keretezett, falra helyezett képek között, a termek közepén összesen 16, az egyes adományozókhoz, hivatásos és műkedvelő fotósokhoz, olykor a képeken látható személyekhez, képekhez kapcsolódó történetet is nyomon követhetünk. Ezen kívül is van mintegy tucatnyi látnivaló: egy egész falat beborító portrépanorámavetítés, páros képek, szavazhatunk, hogy egy „leletből” melyeket tennénk fel a portálra, nézhetünk videóinterjúkat,