Mikecs Anna – Altató, Gerlóczy Márton regénye „Az emlékiratokat általában az utókornak írják, a regényeket elsősorban a mának. Ez a regény családi vonatkozású naplók, levelezések, önéletrajzok, interjúk, tanulmányok, néprajzi, prózai és lírai művek segítségével és felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Jékely Márta és Schéfer Ida emlékirata adja. Bár elsősorban a múltnak készült, jó szívvel ajánlom az utókornak is.” Ezzel a magyarázattal kezdődik ez a magával ragadó, szép, tanulságos könyv, amit a még mindig fiatalnak számító író sok éven át írt a saját családjáról, pontosabban annak nőtagjairól, még pontosabban az Áprily-Jékely-Mészáros család nőtagjainak nyomorúságáról. A Vademecum már sok memoárért lelkesedett, köztük a leginkább talán Vajda Miklós, Romain Gary és Ámosz Oz könyveiért. Hát akkor kiválóságban és érzékletességben itt egy negyedik. A primitív közhely szerint mindenki tud egy könyvet írni – a saját életéről. A ma 37 éves író meg is írta ezt a bizonyos könyvet, amely közönségsikert igen, kritikai sikert nemigen hozott neki. Azt is lehetne mondani, hogy a családjáról mindenki tud egy második könyvet írni. Persze kevés családban születik olyan emlékirat, pláne kettő, amely ilyen kiemelkedő nyersanyaga lehet a legalább száz évet ügyesen és érzékletesen átölelő könyvnek. Márpedig Gerlóczynak akkora szerencséje volt, hogy nagyanyja és dédanyja is hagyott hátra terjedelmes emlékiratot. Amikor Vajda Miklós memoárját dicsértük, akkor bátorkodtunk leírni ezt a mondatot: „egy memoárban minden a szerkezet” (ami nem zárja ki persze az egyenes idővonalú, egyenletes tempójú, zseniális memoár lehetőségét sem, ld. a fent említett Gary és Oz esetét). Hanem Gerlóczy istenkísértő módon különleges, magát próbára tévő szerkezettel kísérletezett. Nagyanyja, Jékely Márta 26 éves korában, a