Miféle fotómúzeumra van szükség manapság? Ma a magyar kulturális életben alig van nagyobb adósság egy méltó fotómúzeumnál. Van egy Kecskeméten tengődő múzeum nagyszerű gyűjteménnyel, egy alkalmatlan épületben, amely évente vonz kb. háromezer látogatót. A Liget projekt legkisebb vitát kavaró eleme az új fotómúzeum terve volt. Az 56-os emlékmű két oldalára, Tima Zoltán és csapata által tervezett díjnyertes pályamű sokak tetszését elnyerte. Mégis kikerült a tervekből. Most a fotómúzeum ügye parkolópályán van. Hallani, hogy a múzeumot jelenleg is jelentősen támogató OTP Bank vezére biztosította az igazgatót, hogy előbbutóbb gondoskodni fog a méltó épületről, leginkább vásárlás útján. A véletlen elibém sodort egy 16 perces filmecskét, amelyben megkérték a fotómúzeumokról szóló konferencia résztvevőit, hogy foglalják össze nézeteiket. Igen érdekes, néha homlokegyenest egymásnak ellentmondó nézeteket hangoztatnak, de át lehet érezni a filmecskéből, micsoda forrongást él át a fotográfia bemutatását (és egyben animálását ) célul kitűző szcéna. Azt viszont senki sem mondja, hogy elég a digitális tér. Ellenkezőleg, a leggyakrabban elhangzó kifejezések: találkahely, médiaház, kiszámíthatatlan jövőbeni fejlemények. Pedig néhány évtizede még alig léteztek fotómúzeumok. Ma viszont alig vannak látogatottabb kiállítások a fotómúzeumok időszaki tárlatainál. Az emberek tódulnak a demokratikus műfaj mestereinek képeit nézegetni. A megszólaló szakemberek: Martin Barnes (Victora & Albert Museum), Elina Heikka (Finnish Museum of Photography), Karen Irvine (Museum of Contemporary Photography, Chicago), Marina Miraglia (Istituto Nazionale per la grafica), Sandra Phillips (San Francisco Museum of Modern Art), Roberta Valtorta (Museo di Fotografia Contemporane, Cinisello Balsamo), Bas Vroege (Paradox, Edam, Hollandia). Érdekes, hogy két olasz kurátor nem tud angolul –