Michelhouellebecqbehodolas

Michel Houellebecq: Behódolás A múlt hét végén kitört a tavasz, én azonban a szobámban kuksoltam – egy bámulatosan jó regényt olvastam. Mondhatom, hogy a szerző (bonyolult nevének kiejtése kb. „uelbek”) a Vademecum egyik kedvence, eddig már öt regényét ismertettük, mindegyiket lelkesedéssel. De ez a regény minden eddigi könyvén túltesz.

Leginkább azért, mert egy maga feltalálta műfaj keretei között mozog: félúton van a regény és a jövőben játszódó alternatív történelmi önéletrajz között.

Az alternatív történelem itt terminus technicus: Richard Harris és mások érdekes könyveiben minden másképp történt (az amerikai elnököt Joseph Kennedynek hívták, a németek nyerték meg a II. világháborút stb.). Ez a regény azonban a 2022-es választás előtt kezdődik, és az azt követő hónapokban játszódik.

Főhőse egy sikeres, kiégett irodalomprofesszor (nevét, ha jól figyeltem, nem tudjuk meg), aki egy Joris-Karl Huysmans (18481907, nevének kiejtése kb. „öjszmansz”) nevű, ma már csak a beavatottak által ismert, különc író specialistája, róla írt valaha egy 800 oldalas doktori értekezést és egyetlen könyvet. Ez elég ahhoz, hogy életfogytiglani állást kapjon Párizs egyik (nem elit) egyetemén.

Negyvenvalahány éves létére a diáklányokat hajkurássza, mindig eredménnyel. És akkor jön a bonyodalom – a nem várt választási eredmény, amely persze az iszlámmal kapcsolatos.

Szögezzük le, a könyv csak részben szól az iszlámról, amelyet egyáltalán nem sötét színekkel fest le, sőt, felmutat valami sarkalatosan jónak tűnő dolgot is belőle – legalábbis a főhős szempontjából. Ezért olyan dermesztően eredeti a könyv befejezése, egyszerre jó is, meg rossz is, akárhonnét nézzük, a francia társadalom, Európa vagy a főhős sorsa felől…

A Behódolás nem okoz csalódást Houellebecq régi rajongóinak sem, ugyanúgy megtaláljuk benne a mindennapi emberek világát, a sok

márkanevet és a pornográfiába hajló szexjeleneteket. Utóbbiak ezúttal sem mondhatók öncélúnak – magával ragadónak, élvezetesnek annál inkább.

A könyv elsősorban nem az iszlámról szól, hanem az iszlám lopakodó előretörésének az európai emberre gyakorolt hatását mutatja be egy sor igen jól megformált figurán át: a két legizgalmasabb a tehetséges titkosszolga meg a félisteni küllemű és tehetségű, iszlám hitre tért új rektor. Ám a legérdekesebb mégis maga a főhős, akit egy nap bőséges kárpótlás mellett kényszernyugdíjaznak. Egy ideig a pornóoldalakon bérelt lányok karjaiba veti magát (van, hogy egyszerre négy karba), mígnem egyszer jön egy felkérés, hogy vállalja el az Huysmanskötetek szerkesztését a nevezetes Pléiade sorozatba. És innét egyenes út vezet vissza az egyetemre. De van egy kis feltétel… Ha azt teljesíti, akkor esélyt kap egy új életre.

Az egyetemi környezetben játszódó cselekményben százával szerepelnek mindenféle konkrétumok. Ehhez képest a meghökkentő, de a könyvből végül is egyenesen következő befejezés után van még egy rövid jegyzet, amitől – ahogy pestiesen mondják – „azonnal lehidaltam”. Így szól: „Én nem végeztem egyetemi tanulmányokat, az egyetem intézményét érintő összes információra Agatha Novak-Lechevalier-nak, a Paris X – Nanterre Egyetem tanársegédjének köszönhetően tettem szert. Ha a történet, amelyet itt elmeséltem, valamennyire is hiteles környezetben játszódik, az kizárólag neki köszönhető.”

(Soumission, 2014, fordította Tótfalusi Ágnes, tervezte Pintér József, 310 o., ára 3490 Ft.)