Michael Ondaatje In the Skin of a Lion_680

Michael Ondaatje: In the Skin of a Lion Vannak olyan irodalmi díjak a világ boldogabbik felén, amelyek „belefulladnak a pénzbe” – az az egyik problémájuk, hogy alaptevékenységüket hogyan, miképpen bővítsék. A legolvasmányosabb, angolul írott, komoly irodalmi értéket képviselő könyvet 1969 óta évről évre kereső Man-Booker díj az elmúlt másfél évtizedben például három új projektet is megvalósított. Megkeresték a kimaradt 1970-es év legjobb könyvét, bevezették a nem angolul írott könyvek díját, és az 50. évfordulóra megkeresték a ma legjobbnak érzett művet az eddigi nyertesek közül. Michael Ondaatje Az angol beteg című, Magyarországon is jól ismert könyvét választották.

Ondaatje 1943-ban, Sri Lanka fővárosában született. Holland őse a kormányzó orvosaként érkezett a szigetre a 17. században. Tamil felmenői is vannak. Hét regénye mellett eddig tizenhárom verseskötetet adott ki, szerkesztője a nevezetes Brick című irodalmi folyóiratnak, és a film műfaja is szenvedélyesen érdekli.

Második regényét, az 1987-ben megjelent In the Skin of a Liont (Egy oroszlán bőrében) kanadai barátom nyomta a kezembe, mint kötelező olvasmányt.

A kalandos meseszövésű regény Toronto minden rendű és rangú építőjének állít emléket. Olyanoknak, akik addig nem szerepeltek a város hivatalos életrajzában. Az író hónapokat töltött a helyi levéltárban, fotók nézegetésével. Kiválasztott néhány kevéssé ismert, de valóban létezett személyt, az ő életüket gondolta tovább, belőlük alkotta meg Toronto felépítésének pompázatos, színes-szagos történeti szőttesét. A könyv egyformán távoli rokona a 11. századi Bayeux-i szőnyegnek, amely Anglia meghódítását meséli el, és Lengyel Péter Macskakő című regényének, amely a Millennium korába repíti az olvasót. Bizonyos értelemben a teremtő építés és az ezzel szemben álló, pusztító erők párharcáról szól a könyv, és a bevándorlók embert próbáló, éjjel-nappali munkájának állít emlékművet.

A főszereplő Patrick Lewis életét gyerekkorától kísérjük figyelemmel, a 20. század első évtizedeiben. Egy Ontario állambeli kis településen nő fel, faúsztatók között. Apja, a robbantómester egyedül neveli.

A második rész címe A híd. Ez a ma is álló Bloor Street-i viadukt építése közben játszódik. Itt jelenik meg először a másik főszereplő, R. C. Harris, Toronto legendás középítkezési tanácsnoka (egy afféle Baross Gábor/ Bárczy István keverék), aki éjjelente megszemlélte, hogy halad az építkezés. Bármilyen fantasztikusan is hangzik, de valóban létezett az apáca, aki a sötétben véletlenül a félkész viaduktra tévedt, leesett, de félúton felfogta egy védőháló. Ő majd nagy szerepet fog játszani Patrick életében.

Egy későbbi részben Patrick foglalkozása már „Searcher” (Kereső, vagy Nyomravezető). Úgy látszik, akkoriban Kanadában sok embernek veszett nyoma ilyen-olyan okokból, a nyomravezetőknek pedig jelentős díj ütötte a markát. Patrick Ambrose Smallt, az 1919. december 2-án eltűnt mágnást keresi, aki szintén létező személy volt.

Az olvasónak néha az az érzése, hogy a regény némely fordulata gúnyt űz a korabeli ponyvairodalomból. Van itt hirtelen felindulásból elkövetett szállodafelgyújtás, börtönélet, melegszívű, szorgalmas macedón bevándorló, előbb hídépítő, majd sikeres pék, az élet viszontagságai elől titkos életébe menekülő milliárdos, kegyetlen, jogtipró rendőrfőnök, szerelem első látásra, gyilkosan egészségromboló bőrgyár és sikertelen merénylet egy újonnan épült vízmű ellen…

A könyv címét az író a Gilgames eposzból kölcsönözte. Abban van egy sor, amely így szól: „Hajamat hosszúra növesztem a kedvedért, végigjárom a vadont, egy oroszlán bőrébe bújva.”

A könyvet magyarra még nem fordították le.

(Vintage Anchor Emblem Canada, 2012, 243 o., ára $16.95.)

Az író fényképe 1987-ben (Andrew Sawicki felvétele) és ma.