Michael Faraday hihetetlen élete
Amikor a zseniális zeneszerzők gyerekkoráról olvas egy gyerek, gyakran ő is nagy karrierről álmodozik, amíg el nem jön az első vizsga kiábrándító hármasa (mint esetemben történt). A történetek csaknem mindig szegény sorsú családban kezdődnek. Mendelssohn a nagy kivétel, akinek nagyapja tudvalevően európai hírű rabbi és filozófus, apja pedig dúsgazdag bankár volt. Mikor Mendelssohn nagykorú lett (már megírta a Szentivánéji álom nyitányát, de még nem fedezte fel újra a csaknem teljesen elfeledett Bach zenéjét a világnak), apja azt kérdezte tőle, melyik városban szeretne letelepedni, ott vesz neki házat.
A természettudományokban pont fordított a helyzet. A nagy tudósok évszázadokon keresztül legalább középosztálybeli családból származtak, ahol a legjobb iskolákban taníttatás nem volt probléma...
Itt Michael Faraday, akit rettegett, tagozatos fizikatanárom annyit emlegetett az órákon, a nagy ellenpélda. Ő is említette futólag, hogy egy négygyerekes, szegény családban nőtt fel, ahol az volt a szokás, hogy a gyerekek kaptak egy vekni kenyeret egy hétre, azzal kellett kihúzniuk. Hiába volt eszes gyerek, tizenhárom éves korában aztán véget is ért iskoláztatása. Az egyetemes kémia és fizika tudomány nagy szerencséjére nem asztalos-, vagy lakatos-, hanem könyvkötőinas lett. Maga kereste fel rokonukat, akinek ilyen műhelye volt. Újabb tudománytörténeti szerencse: a műhely fő megrendelője a Királyi Tudományos Társaság volt. És ott a tinédzser Michael mindent elolvasott, amit behoztak köttetni. Többek között az Encyclopaedia Britannica kémiáról szóló szócikkét. Aztán elkezdett tudományos előadásokra járni, ahol buzgón jegyzetelt. Különösen Sir Humphry Davy (1778-1829) előadásai kötötték le, egy nap elhatározta, hogy az ő asszisztense szeretne lenni. Ezért (a legenda szerint) a kérelemhez csatolva megküldte Davynek egy előadása alatt készített jegyzeteinek bekötött változatát. Akkor nem kapott választ,
Vademecum Newsletter 973/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
by
de amint üresedés lett, Davynek eszébe jutott a könyvkötő fiatalember, és felvette maga mellé. És onnantól nem volt megállás. Faraday nem csak behozta hiányosságait, de nagyszerű kísérletezőnek bizonyult. Davy egyszer azt mondta, hogy számos felfedezése közül
Faraday felfedezése volt a legfontosabb. Tessék – még egy szerencse: igazi mentor, aki felismeri tanítványa nagyságát, aki túl is nőheti őt...
Faraday sok nagy dolgot fedezett fel, talán a legfontosabb eredményei az elektromágnesesség területén születtek, miatta is lett az elektromosság olyan gyorsan az egzotikus felfedezésből a mindennapi életben is felhasználható termék. Élete végére minden elismerést megkapott, többek között egy lakosztályt Viktória királynőtől a Hampton Court negyedben.
1991 és 2001 között ő díszítette a 20 fontos bankjegy verzóját. Ma a helyén Turner, a festő látható. De van olyan címlet, amelyen Alan Turing matematikus, a világháború kódfejtő hőse látható, akit a brit hatóságok öngyilkosságba kergettek homoszexualitása miatt. Úgyhogy ez az állami bocsánatkérési kampány része.
Vajon ugyanilyen gesztussal ki kerülhetne magyar bankjegyekre, ha egyszer eljön a mi hazánkba egy oldottabb politikai rendszer?
Talán Radnóti, vagy Szerb Antal? Esetleg Bibó István? Rubik Ernő nem illik közéjük, hiszen szerencsére él és virul, és őt nem bántotta a Kádár-rendszer se.
Ha most döntenének ilyesmiről, akkor Makovecz Imre és Kertész
Imre kerülne a bankjegyekre, az egy paraszt, egy király elve alapján. Vagy az ugyancsak szegény sorból magát felküzdő Munkácsy
Mihály?
A tudósok legnagyobb kitüntetése nem a bankjegy – mint láttuk, múló dicsőség – hanem a mértékegység róla való elnevezése. Esetünkben: farad. A farad (F, magyar kiejtése: farád) az elektromos kapacitás mértékegysége.
Vademecum Newsletter 973/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 973/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 973/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft