Miért tart zárva a Párizsi Magyar Intézet?
Pataki Pál, a Radnóti Gimnázium egykori legendás franciatanára, később diplomata, ma műfordító (aki tíz éve a Sándor Csikarról írott Facebook nekrológjával elnyerte a Vademecum egyik első
Mengyelejev-díját) néhány napja ezt írta ki a Facebook oldalára:
„Párizsban járva mindig felkeresem a Párizsi Magyar Intézetnek a Luxembourg kert szomszédságában (92 rue Bonaparte) található impozáns épületét, amelyben az 1986-os avatásától kezdve öt éven át nagy örömmel dolgoztam. Az utcai kapu most is tárva nyitva, de a pár lépcső után következő üvegajtón már nem lehet bejutni, az üvegre ragasztott értesítés csupán arról tájékoztat, hogy a Párizsi Liszt Intézet jelenleg zárva van a közönség előtt. Semmilyen indok, semmilyen dátum a várható újra nyitásra. (...) Tudja valaki, mi történt, mi történik a Párizsi Magyar Kulturális (alias Liszt)
Intézettel?”
Nos, ennek utánajártam. Sikerült belső információt szereznem. Azt tudtam meg, hogy a magyar külügy az olimpia idejére speciális programokkal Magyar Házat akart berendezni, ehhez be kellett engedni a francia illetékeseket. Ők viszont elborzadtak az épület
állapotától (többek között a falban keringő kóboráramtól), és azonnali hatállyal megtiltottak minden nyilvános rendezvényt. Alig lehetett kikönyörögni, hogy a dolgozók továbbra is használhassák irodáikat. Erről az jut eszembe, hogy 1994 és ’96 között én voltam felelős a külföldi magyar intézetekért, és a Bokros-csomag idején javallatot tettem a tizen-egynéhány kis intézmény közül talán kettőnek a bezárására. Végül ez nem következett be. Emlékszem egy témába vágó beszélgetésre Jan Riezenkamp holland államtitkárral, aki elhűlve hallgatta, hogy nekünk mennyi intézetünk van. „Mi nem vagyunk olyan gazdagok. A kulturális kapcsolatépítés fontos, de mi a szerény, bérelt irodákban, a partnerintézményekben rendezett eseményekben hiszünk.”
Azt is megtudtam, hogy a magyar állam 1998 óta robogott előre a hibás, költséges úton, ma már 24 országban 26 intézet működik.
Tokióban, Szöulban, Isztambulban, Kairóban is! Eközben a hollandok a két intézetüket is bezárták.
Londonban a közelmúltban sikerült egy hétemeletes ingatlant venni a Trafalgar Square tőszomszédságában. Ilyet még ajándékba sem lett volna szabad elfogadni... A felújítási költségére persze nincs pénz.
És az is kiderült, hogy nem csak a párizsi intézet szorul tatarozásra, hanem a Mátyás király idején (!) épült, 1927-ben Klebelsberg Kuno által megszerzett római Palazzo Falconieri is. Ennek felújítására készült már költségvetés. Az összeg a Zene Háza felépítésének költségeivel vetekszik.
Innen szép nyerni?
(Alább a londoni magyar intézet székháza, a Google Street View fotóján.)
