Mi lesz Csányi Sándorral, a színésszel? A Thália Színházra viszonylag kevés fény vetül manapság, pedig lassanként társulata is lett, ahogy a frissen kinevezett Kálomista Gábor igazgató egy minapi interjúban nem is győzött dicsekedni. Én időről időre kísérletet teszek arra, hogy megnézzek egy előadást. Ezúttal A hőstenor című feledhető tucatbohózat előadásával örvendezettem meg kerek születésnapot ünneplő édesanyámat (és bizonyos fokig büntettem meg magamat), egy szombat délután 3 órakor tartott zsúfolt házas előadáson. E hírlevél műfaja nem a kritika, hanem a mezőnyből való kiemelés útján való ajánlás. Vagyis nem érdemes szót vesztegetni arra, hogy mi hiányzik az előadásból – mert tulajdonképpen minden, aminek az élethez, a modern színjátszáshoz köze van. Amiért szóba hoztam ezt az élményt az Csányi Sándor, aki voltaképpen egyetlenként alakít élő, hiteles embert a színpadon. Igaz, nem olyat kell játszania, amilyet szokott. Nem az ügyeletes macsó valamelyik változata, hanem egy bájos, dolgos tahó, aki a jég hátán is megél. Aki még Eddy Murphyt sem ismeri fel egy képen. Csányi fantasztikus pályát futott be eddig. A Krétakör színházban kezdett, aztán átsasszézott a Radnótiba, és onnét is a Tháliába. Meg is vallotta miért: ő szórakoztatni szeret, nem meghalni a színpadon. Valaki helyesen felismerte, hogy Csányi több mint színész, all-round színházi ember, akiből egyszer jó igazgató lesz. Egy ideig ugyanabba a fitnessz-klubba jártunk, néha beszélgettünk, igen jó meglátásai voltak előadásokról, pályatársakról. Szóval nagyon drukkolok neki. Most már egy ideje ő a Thália művészeti vezetője. De akkor miért nem bátrabb egy kicsit? Vagy csak nem volt szerencsém? (2016. október 29. Ken Ludwig: A hőstenor. Fordította Hamvai Kornél.140 perc, egy szünettel. A további szerepekben: Szervét Tibor, Mikó István, Vida Péter, Molnár Piroska, Gubás Gabi, Tóth Eszter. Rendezte Réthly Attila.)