Mi lenne, ha a ruháinkat is bérelnénk Lauren Goode cikke a Wired magazinban_703

Mi lenne, ha a ruháinkat is bérelnénk? – Lauren Goode cikke a Wired magazinban Mint a tulajdon ellensége, sokat filozofáltam, hogy mi mindent lehetne bérelni. Autóm már jó ideje nincs, ezért érdeklődve olvastam, hogy e héten indult Pesten a harmadik autómegosztó szolgáltatás. Véletlenül ugyanaznap került a kezembe a Wired tech- és életmód magazin cikke a Rent the Runway nevű szolgáltatásról, és egyik versenytársáról.

A szerző azt írja, hogy egy éve tett egy fogadalmat, hogy nem vesz új ruhákat. És be is tartotta. Ha rájött a vásárolhatnék, csak használtat vett, vagy kölcsönkért barátaitól, esetleg hivatásos kölcsönzőhöz fordult. Fogadalmát egy korábban, a New York Times-ban olvasott cikk ihlette. Valaki azt fogadta meg, hogy egy éven át nem vásárol (egyáltalán semmit). Az is befolyásolta, hogy az Ellen MacArthur Alapítvány kutatása szerint 2015-ben a ruhagyártás és -kereskedelem több káros anyagot bocsátott ki, mint a légiközlekedés és a nem nemzetközi szállítmányozás – együtt véve.

A Rent the Runway („béreld ki a kifutót”) szolgáltatás 2009-ben indult, eredetileg egy-egy kiemelt alkalomra kínált (női) ruhákat. Csak néhány éve tértek rá az előfizetéses modellre. Négy ruhát küldenek minden hónapban. Ezeket egy hónapig lehet hordani, aztán vissza kell küldeni. A házhoz szállított csomagban van egy előre megcímzett és kifizetett UPS csomagküldő zsák. A ruhák mindig jó szagúak és kifogástalan állapotban érkeznek, bár valószínű, hogy valakik már hordták őket. A cikk szerzője az Upgrade nevű verziót használja, havi 89 dollárba kerül neki – igazán jutányos, tekintve, hogy a Jason Wu, Derek Lam, Kate Spade, Diane Von Furstenberg álommárkák ruháit hordhatja. Létezik az Unlimited (korlátlan) verzió is, itt ugyanígy négy ruha érkezik, de azokat bármeddig hordhatja az ember, és csak akkor érkezik új csomag, ha a régit visszaküldtük. Ez havi 159 dollárba kerül.

A cikk szerzője beszélt a tulajdonosokkal (jelenleg 800 millió dollárra értékelik a céget), akik azzal dicsekedtek, hogy a földkerekség legnagyobb vegytisztító üzemét működtetik, és magukra inkább logisztikai, mint divatcégként tekintenek. Most nagy újításon törik a fejüket: mindenféle otthoni textíliát is kínálni fognak, elsősorban párnákat és ágyneműket. Mindezt a piac igényire hivatkozva teszik.

Kiindulási pontjuk az volt, hogy az emberek lakása a közösségi médiumokon megosztott fényképek miatt egyre jobban köztér lesz. De tényleg, az ember az ágyneműt hosszú időre veszi, és nehezen újít. Jó dolog lenne minden hónapban másféle takaróhuzat alatt aludni, úgy hogy ne menjen rá ingünk-gatyánk.

Lauren Goode annak is megpróbált utánajárni, hogy vajon zöldebb megoldás-e a ruhák bérlése. A pro és kontra érvek között nem tudott határozott álláspontra jutni. Igaz, hogy egy-egy ruhát akár 10 személy is (akár többször is) felvesz egy éven belül, ellentétben a vásárolt holmikkal. Bizony. A nagy létszámú amerikai középosztálybeli hölgyek a megvett ruhákat néha csak két-három alkalommal veszik fel, mielőtt megválnának tőlük. Ám a kölcsönzött cuccok beutazzák az egész Államokat, szemben a sarki boltban vásárolt darabokkal… Én máris szaladnék előfizetni az Upgrade fokozatra. Sajnos a cég egyelőre nem szállít Magyarországra. És érthetetlen módon csak női holmikat kölcsönöz.

Az egész cikk elolvasható itt.