Mióta kábúsz bin szaíd

„Mióta Kábúsz bin Szaíd, ománi szultán csatlakozott a szaúdiak vezette antiterrorista koalícióhoz, a festői Maszkatban bármelyik perc az utolsó lehet. Nemcsak szervkereskedők és rablógyilkosok, de a magányos öngyilkos merénylők kedvenc célpontja is a főváros. Lilá is jól tudja ezt, mégis Maszkat egyik legforgalmasabb kávézójában ad találkát nekem. Bevállalós csaj, gondolom, és nem csinálok problémát a veszélyből.

A hagyományos beduin női szájkötőt, a batúlát viseli. Szeme zölden ragyog, mint a Khasab öblének háborítatlan víztükre, kendője tarka, mint a muréna háta. Amikor szája mosolyra húzódik, elefántcsont szemfoga vakítóan villan: Ru’us al Jibal legendás handzsárjainak páros pengéje ötlik eszembe róla.

Testesebbnek tűnik a ráfeszülő abayában, mint a képeken, mégis rám tör a vágy: hajnalig kúrnám, mint epilepsziás kahváni tahr a pőre kaktuszt.

Már a szálloda liftjében nekiesem. Érzem, hogy ő is akarja. Szinte vallásos transzba esve nyalogatom, harapdálom az orrát még most is fedő batúlát. Cserzett bőr kesernyés íze a számban. Kezem abayája alá kalandozik, zihálva keresem apró mellét.

Ujjaim ekkor érzik meg a robbanómellény csatjának jéghideg fémjét.

Amikor felemelem a tekintetem, a detonátor már a kezében, nagyujja a vörösen izzó gombon.

Nem félek. Tenyerem a kezére fonódik, szemem a szemébe fúródik.

- Mindent a maga sorrendjében. Ahogy a néped mondja: a világ hajnalán a Halál is csak baszásból fogant. Élete legnagyobb orgazmusa adja a lendületet, amikor markunk egyesült görcsben nyomja le az elsütőgombot.”