Marie kondo a tiszta öröm a rendteremtés művészete 636

Marie Kondo: A tiszta öröm (A rendteremtés művészete) Két éve áprilisban olvastam egy interjút a New Yorkerben egy „decluttering consultant” foglalkozású japán nőszeméllyel, akinek a könyvét több millió példányban adták ki eddig. Nem tudtam a foglalkozás (illetve a jelenség) nevét lefordítani magyarra, de nem kellett sokáig várnom, mert néhány hónap múlva a Figyelő című hetilap egy hatoldalas, igen alapos cikket közölt a témában.

(Kacatmentesítés – az egyszerű élet dicsérete, Figyelő, 2015. május 28., 28-32. o., az összeállítást készítette Kapin Viktória és Zsély Anna) A cikk alcíme így foglalja össze a jelenségcsokrot: „Számos oka lehet annak, ha valaki a minimalizmust választja. A nyugati világban hódító irányzat lényege: visszafogottabb fogyasztással tartalmasabb, boldogabb életet élhetünk. Így ugyanis egyértelművé válnak a prioritások.”

A példák roppant érdekesek. Egy család elhatározta, hogy egy éven át nem vesz semmit (thesimpleyear.com), van aki összesen 51 dolgot birtokol és négy havonta új országba költözik (exilelifstyle.com), van aki csak olyan ételt főz, amihez maximum tíz hozzávaló kell (minimalistbaker.com).

A minimalizmus olyasmi, ami a nagy elveket a napi életörömmel képes párosítani. Így aztán hosszabb távon győzelemre van ítélve.

Talán Magyarországon is?

Nem hiányzott a cikkből a New Yorker interjúalanya sem. Az akkor 31 éves Marie Kondo-t hivatásos rendszerezőnek nevezi a cikk. A Time magazin 2015-ben szerepeltette a világ 100 legbefolyásosabb személyisége között. Könyvét, amelynek címe The Life Changing Habit of Tidying Up, több mint 30 országban adták ki. (Eredeti címe: Jinsei ga tokimeku katazuke no maho.)

Amit most a kezemben tartok, az a második kiadott műve. Bájos, derűs, a legkevésbé sem térítő hajlamú, vagy a jellemgyenge olvasókat leszadizó könyv. Árad belőle a megértés egyfajta áttetsző világossága,

amit az előkelő japán teaszalonok sajátjának képzel minden olyan megrögzött, régi vágású sznob, mint e sorok írója.

Marie Kondo már az előszóban elárulja, hogy a leglényegesebb szabály: ne azt döntsük el, mit dobunk el, hanem hogy mit tartunk meg.

Túlzás lenne, hogy a többi 290 oldalon mindezt csak cifrázza, mert a gyakorlati tanácsai segítenek a szép elveket a gyakorlatba átültetni.

Van hat alapszabály, ezek többsége az akarat megacélozását segíti. A 4. szabály azonban életbevágó: „Rendezz kategóriánként, fajtánként, ne hely szerint.” Ez már a rendrakást megelőző selejtezésnél is fontos: ne helyiségenként, hanem tárgycsoportonként haladjunk. A helyes sorrend szerinte: 1. ruhaneműk, 2. könyvek, 3. papírneműk, 4. „komono” (vegyes apróságok), 5. érzelmileg fontos holmik.

A könyv terjedelmének zömét A rendrakás enciklopédiája című II. rész teszi ki, amely egészen mulatságosan részletes. Több helyen rajzos útmutató is van: hogyan hajtogassunk ezt vagy azt, ingektől a melltartókig. Arra is van konkrét tanácsa, hogy mit tegyünk a jótállásokkal és a garanciákkal.

A harmadik rész címe Az életet megváltoztató varázslat. Ezt a végállapotot villantja fel: milyen lesz a lakásunk, ha mindennek a végére jutunk, mit kell tenni, hogy ne kezdődjön a folyamat elölről.

Saját tanácsadói tapasztalatából bemutat néhány reménytelennek tűnő esetet – nyilván azért, hogy mi, átlagos olvasók ne érezzük magunkat a lehető legrosszabb alanynak.

Itt vannak az erőszakos fellépésről lebeszélő fontos passzusok is. Sok rendes-rendetlen vegyes pár létezik, nem egy közülük boldog kapcsolatban – ezt nemigen érdemes felborítani. Én például 32 éve egy rendmániás illetővel élek egy háztartásban. (Gyermekeinkre mindez nem ragadt rá.) A rend és a tisztaság azonnal jól esett, de az

állandó kidobások elég sokáig zavartak. Most már nem. Köszönet néked, Marie Kondo.

Az is érdekes kérdés, hogyan lehet rendet tenni egy számítógépen, pláne egy ember fejében. Vagy a társadalmi környezetében (a Facebook ismerősöket is beleértve)? Vagy egy évtizedek óta halmozódó műgyűjteményben, ahol már világos, hogy néha félrenyúltunk?

Ilyen irányú olvasmányok beszerzésére az első lépéseket már megtettük, de kezdetnek a fizikai környezet rendberakása sem rossz.

Vagy az a legnehezebb?

(Spark Joy: Am Illustrated Master Class on the art of organizing and tidying up, 2012, angol fordítás: Cathy Hirano. Magyar kiadás: Bookline, 2016, fordította Kurdiné Mohácsi Gabriella, illusztrálta Masako Inoue, 299 o., ára 3499 Ft.)