Marguerite – A tökéletlen hang. Xavier Giannoli francia-belgacseh filmje Ez a végtelenül kifinomult kosztümös film egy Párizs környéki villában élő dúsgazdag férjes asszonyról szól. Az 1920-ban induló cselekmény a hölgy otthonában adott, zenés műsorral tarkított fogadásával indít – hadiárvák javára gyűjtenek pénzt. Néhány szép énekszám után fellép maga a háziasszony. Igen bátran az Éj királynője áriát adja elő – elképesztően hamisan. Az utána következő udvarias tapsból megérezzük, hogy ez nem az első eset: a szerencsétlen, középkorú asszony nem hallja a saját hangját: csak az operának él. Több mint ezer partitúrája van otthon és számos jelmeze. Ezekbe egytől egyig belebújik, hűséges komornyikja le is fényképezi mindegyik öltözetben. Erre a fogadásra belóg két fiatalember, akik még nem találkoztak Marguerite Dumont „művészetével”. Az egyik játékból dicsérő kritikát ír a fellépésről, a másik lerajzolja. Ebből lesz a bonyodalom: Marguerite-ban lassanként kialakul az a meggyőződés, hogy igazi közönség elé kell lépnie. Tanárt fogad, és készül a nagy fellépésre. Közben építész férje, aki egy másik ágyba menekül a szégyen és őrület elől, komolyan elkezd aggódni feleségéért. Ettől kezdve kitágul a film horizontja: már nem csak a színpad, hanem a férj utáni sóvárgás is fókuszba kerül. A filmet a komikus és tragikus elemek váltakozása hajtja előre. Egészen a megjósolhatatlan, de hihető végkifejletig. Vannak benne bámulatosan pontosan játszó mellékszereplők: a tapsoncok (bértapsolók) vezére (akinek már nagyapja is ezzel foglalkozott: „ő buktatta meg Victor Hugot”), a fekete komornyik, „az okos szerető”, a lecsúszott operaénekes, aki pénzért vállalja a „tanítást”, a kórusban éneklő fül-orr-gégész.
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.