Mansfeld Péter, az ellen-Görgey? Elnézést a profán címért, akkor jutott eszembe, amikor kis időkülönbséggel láttam Görgey szobrát és véletlenül Mansfeld Péter mind a két szobrát. A rózsadombi szobornál meg is pihentem. Görgey a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb hőse volt, reálpolitikus, tudós ember. A sors azzal sújtotta, hogy aggastyánkort élt meg, és mindvégig el kellett tűrnie, hogy a magyar nép többsége árulónak tekintse. Jogosan kapott szobrot a Várban (újra felállítását csak helyeselheti minden magyar). Amíg utána nem olvastam, azt hittem, hogy Mansfeld Péter is jogosan kapja a szobrokat, hiszen a (egyébként jelentőségénél többszörösére felfújt) pesti srác mítosz kézzel fogható megtestesülése. Aki elolvassa Eörsi László történész 83 lábjegyzettel megtámogatott alapos és szomorú írását itt, az nem fog kételkedni abban, hogy Mansfeld, aki szinte nem is vett részt a forradalomban (életkora miatt először hazazavarták, aztán futárszolgálatot látott el), nem alkalmas példaképnek. A forradalom bukása után visszatért a civil életbe, aztán nagystílű tolvaj lett, akit elkaptak, majd megszökött a rendőrségről. Rendőrautót is lopott, később pedig társaival együtt, fegyverrel rabolta el Vekerdi Elek főtörzsőrmestert az osztrák követség elől. A történelem bonyolult dolog. A halálos ítélet rettenetes jogtiprás volt egyfelől (ha a RAF frakciónak dolgozott volna a felzaklatott Németországban, bizonyára két év börtönnel megússza). De hogy történelmi példaképnek személyében alkalmatlan, az bizonyos. Szobrok modelljének különösen. Hogy juthatott idáig a történelemhamisítás? Aki ezt felfejti, komolyabb igazságok nyomára is juthat.