Mégis visszakerülnek a sárga kockakövek
Néhány hete egy régi egyetemi társam kérte pártfogásomat egy helyi ügyben. A XIII. kerületi Katona József utca utolsó szakaszának felújítása során a kerület úgy határozott, hogy felszedi a közismerten csúszós sárga keramitköveket, és leaszfaltozza az utat. Azaz nem teljesen tűnnének el a régi kövek, mert a terv azt tartalmazta, hogy a parkolósávban megmaradtak volna.
Kedves ismerősöm beadványban kérte a régi helyzet megőrzését (a járdák átépítése után a régi kövek újra lerakását), de udvariasan elutasították. Ebbe ő nem nyugodott bele, petíciót indított. Arra kért, hogy álljak az ügy mellé, ne csak egyszerűen írjam alá, hanem osszam meg, járjak közben, mert (szerinte) az én hangom ilyen városi ügyben messzire hallatszik.
Megígértem, hogy alaposan átnézem az általa átküldött terveket és levelezést. Az óra nagyon ketyegett, mindent félredobva el is olvastam mindent. Egy nap múlva ezt válaszoltam:
„Kedves M., köszönöm, mindent átolvastam. Arra jutottam, hogy nekem tetszik az átépítés. Biciklisként egyenesen örülök, hogy sima aszfalt lesz ott, nem a csúszós sárga kő.
Az egy nagyon forgalmas útszakasz, amikor még volt autóm, én is megcsúsztam egyszer. A biztonság közérdekből szerintem megelőz mindent.
Az nekem elég, hogy a parkoló sávban visszateszik a sárga köveketszerintem ez szép emlékeztető. Meg a sok régi fénykép, meg az írók szövegei.
Kicsit arra emlékeztet, amikor a Vörösmarty tér átépítésekor elbontották a térdig érő, füvet védő rácsokat, Ráday Mihály az utolsó pillanatig, küzdött a rácsokért. Pedig meg lehetett botlani bennük, és a füvet egyáltalán nem tudták megvédeni. Aztán mikor az átépítés kész
lett, megláttam, hogy a magas kőperembe beépítették a régi rács egyik darabját. Sőt, a mintát hosszan bevésték a kőbe.
Szóval nem tudok melléd állni a harcban, mert tetszik az új megoldás. De szimpatikus a kiállásod – isten ments, hogy ellene foglaljak állást nyilvánosan.
Tisztelettel üdvözöl TA”
Nem volt teljesen tiszta a lelkiismeretem, nem álltam a civil kezdeményezés mellé, igaz, már nem abban a kerületben lakom – de a csaknem ezer aláíró közül sem mindenki... De komolyan vettem az ügyet, és megírtam őszintén mit gondolok róla.
Néhány héttel a levélváltás után megint arra járok – és mit láttam?
Győzött a petíció... Újra lerakták a sárga követ, igaz, más minta szerint. A parkolóhelyekre viszont kockakő került.
Érdekes módon a népünnepély elmaradt. Most azt kifogásolja a petíció elindítója, hogy miért ilyen mintázat szerint teszik le a követ újra, miért nem kiköpött úgy, ahogy volt? Miért nem az eredeti technológiával?
Én mindenesetre gratulálok a petíció indítójának, hogy lényegében elérte, amit akart. Örülök, hogy az önkormányzat engedett (egy nem kardinális kérdésben), a csúszósságra talán majd egy külön táblával hívják fel a figyelmet.
Az a szép ebben, hogy mindenki tette a dolgát. Az önkormányzat modernizált, a civilek tiltakoztak, a népszerű polgármester engedett, a tervezők villámgyorsan újraterveztek. És most (majdnem) mindenki boldog lehet.
„Tiszta Ajrópa!”, ahogy egy barátom gúnyosan szokta mondani.
Vademecum Newsletter 953/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft