Mű szerző nélkül – Florian Henckel von Donnersmarck filmje_727

Mű szerző nélkül – Florian Henckel von Donnersmarck filmje Igazi filmünnep volt számomra a több mint háromórás, eposzi hosszúságú és ambíciójú, német alkotás, amelybe körülbelül hatfilmnyi téma, tanulság és dilemma van – nem, nem belezsúfolva – hanem arányosan összerakva, egy zseniális terv szerint. Mert a témák mind-mind erősítik egymást. A történet alapvetően egy tehetségesen rajzoló kisfiú fejlődésregénye. A háború előtti, náci világtól harminc éven keresztül követjük az életét. A következőkről szól ez a film, mélyen és emlékezetesen: — a náci rémtettekről, — a német újrakezdésről, — a borzalmas NDK-s világról, — a szakértelem és hatalom mindenkori viszonyáról, — a szerelem erejéről, — a kontrollmániás személyiségről, — végezetül pedig a művészet lényegéről, a saját út megtalálásáról. Ez utóbbi téma nagy vonalakban a legnagyobb német képzőművész, Gerhard Richter életét és útkeresését követi. Ezt minden kritika megemlíti. Számomra a legcsodálatosabb karakter a filmben a düsseldorfi főiskola művész igazgatója. Ezt a szereplőt nyilvánvalóan Joseph Beuys-ról mintázták, aki a század középső évtizedeinek legnagyobb tabudöntögetője és igazodási pontja volt, még a vasfüggöny mögött is érzékelhető hatással. A cselekmény fordulatait nem lövöm le, és azt tanácsolom, hogy ne is olvassanak kritikát vagy ismertetést a film megnézése előtt. Meg kell említeni még a különleges filmzenét, amely gyakran „kilép a medréből”, hangosabb a kelleténél, direktebben hat az érzelmeinkre, mint az ma szokásos. Az európai filmnek és a hollywoodi mozinak olyan keveréke a Mű szerző nélkül, amely két látás- és életmód előnyeit keveri, a hátrányok nélkül. Ebből következik, hogy a három óránál hosszabb vetítési idő alatt nincs egyetlen fárasztó pillanat sem. A rendező-forgatókönyvíró

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook