M nagy szilvia rajzai borges képzelt lények könyvéhez 629

M. Nagy Szilvia rajzai Borges Képzelt lények könyvéhez Októberben csúcsra jár a kortárs művészeti szcéna Budapesten (november 5-ig még látható a Leopold Bloom díj döntőseinek kiállítása, dübörög az Off Biennále, új kiállítások nyílnak a Ludwig Múzeumban stb.). Én mégis egy másfajta tárlatot ajánlgatok. Egy képtelenül munka- és időigényes projektet állítottak ki a Természettudományi Múzeumban.

Jorge Luis Borges (1899-1986) a 20. század egyik óriása volt, sokunk nagy serdülőkori, horizonttágító olvasmánya. 1957-ben jelent meg először a Képzelt lények könyve, magyarul csak 1988-ban.

A magyar kiadásokban mindig volt valamilyen illusztráció, amely értelemszerűen nem ért fel Borges bűvös, kiérlelt szavaihoz. Úgy képzelné az ember, hogy itt a szavak erején van a hangsúly, a képeknek nem a papíron, hanem az ember belső mozijában kell megjelenniük. Vagy akkor legyen Borges szavaihoz mérhető a képi kíséret.

Erre áldozott életéből tíz esztendőt M. Nagy Szilvia grafikus és szobrász. A teljes, 120 darabot számláló sorozatot most kiállították a Természettudományi Múzeum ilyesmire korlátozottan alkalmas rotundájának – felében. (A rendezők elmondták, hogy megpróbálták az egész teret belakni, de akkor szétesett az anyag.)

A művész ennyit árult el a katalógus előszavában: „Ezek a képek A4 méretű ceruzarajzok a grafit + 1 szín alkalmazásával. Egy-egy rajz két-három hétig készült; jó néhányat, amelyeket túlhaladottnak éreztem, újra megrajzoltam.(…) Munkámban törekszem a leghagyományosabb értelemben vett ábrázolásra; a láttató részletességre és a technikai tisztaságra. Ma a szokásosnál talán többre értékelem a rajztudást, a manuális-technikai felkészültséget és az anatómiai, geometriai, színtani ismereteket. A nagy példaképek: Albrecht Dürer, Hans Holbein, Giovanni Battista Pergolesi, Jan van Eyck, Ivan Bilibin, Zdenek Burian és akadnak még többen is.”

Tágas, megrendítő, szép és iszonyatos élmények keverednek az intellektuálisan és művészi szempontból kimagasló lapokon. Mellettük mindenütt ott a szöveg, Scholz László szép és érthető fordításában.

Néhány lényt drótvázra papírmaséból és valamilyen gyantából térben is megformált a művész. Ezek egy részét fellógatták, másokat vitrin mögött csodálhatunk.

Az anyag ilyen formájában alig befogadható. Könyvforma után kiált.

Sajnos azonban 2015-ben jelent meg legutóbb Borges műve, és kizárt dolog, hogy ne lenne még a raktárakban jó néhány példány, így üzleti racionalitása nincs a kiadásnak. Talán csak valami különleges művészkönyv formájában. Ez pedig közpénz nélkül nem megy.