Lucas hnath dollhouse part ii – sam gold rendezése a new york i golden theaterben 614

Lucas Hnath: Dollhouse Part II – Sam Gold rendezése a New York-i Golden Theaterben Hatalmas siker ma New Yorkban az 1879-ben írt Ibsen darab, a Nóra folytatása. Mint emlékszünk rá (legutóbb a Katona József Színházból, Székely Kriszta rendezéséből), a darab végén Nóra, a három gyermekes feleség az éjszaka közepén nekimegy a világnak, nagy dörrenéssel becsapja maga után a főbejárati ajtót. Ez a hatalmas dörrenés akkor egész Európában hallatszott. (Marx egyik lánya például megtanult norvégül, hogy eredetiből fordíthassa le a darabot.)

Ugyanez az ajtó az előadás elején halkan kinyílik, és megjelenik benne Nóra, a még mindig jó külsejű középkorú asszony. A dadával folytatott beszélgetésből megtudjuk, hogy tizenöt év telt el, és az asszony valamit kérni jött – mert bajba került. Azt is megtudjuk, hogy nem következett be az ilyenkor borítékolható lecsúszás, hanem Nóra – álnéven – sikeres írónő lett. Legsikeresebb könyvében saját házasságát írta meg.

Azt hitte, hogy férje elvált tőle, ezért meglehetősen szabados életet élt az elmúlt években, ám mint kiderült, a férje, Torvald nem kérelmezte a válást. Ezt kiszagolta Nóra egyik ellenlábasa, és házasságtörés címén meg akarja hurcolni. Nóra reméli, hogy valaki, valahogyan segít rajta – a dada, a férje vagy a lánya. Lassanként elő is kerül a férje és a lánya, kezdődnek a fordulatok.

A Tom Stoppard jobb darabjait idéző jó dialógusok, a remek színészi alakítások nagyon tetszettek a közönségnek. A darab április 1. óta minden áldott nap telt házzal megy. A kakasülőre vettem jegyet (máshová nem is igen volt), de mindent jól lehetett látni és hallani innét is.

A budapesti színházi élet által elkényeztetett énemnek hiányzott valami plusz, valami soha nem tapasztalt non plus ultra, de ezt nem kaptam meg.

Ugyanezen a héten a New Yorker folyóirat Talk of the Town rovatában hosszú és érdekes beszámolót olvastam arról, hogy a szerző mélyen beleásta magát Ibsen korának történelmébe, tanulmányozta a norvég válási jogot, és tanácsot kért több tudós feminizmus-történésztől.

Közülük ketten, Carol Gilligan és Elaine Showalter most tudtak eljönni és megnézni a darabot. („Benne vagyunk a műsorban!” – sikkantott fel az utóbbi örömmel.) Utána a szerzővel vacsoráztak.

Nagyon tetszett nekik az előadás. És mi a véleményük arról, hogy másodszor is férfi írta meg a világirodalom legismertebb feministájának történetét? Kérdezi a cikkíró, Michael Schulman. „Kétségtelen, hogy a férfi tudaton át szűrve örököltük a történetet.” mondja Showalter. „Legalább jó szerep jut a nőknek” – teszi hozzá.

Amiből kiérezni: hálás, hogy nem férfi játssza Nóra szerepét…

Fogadni mernék, hogy magyar színpadokon is fel fog tűnni a darab.

(90 perc, szünet nélkül. Játsszák: Laurie Metcalf, Jayne Houdyshell, Chris Cooper, Condola Rashad.)