Lissák Tivadar fotói, két áttétellel
Könnyű megmagyarázni, hogy a Fortepan csapat választása elsőként miért esett éppen erre az anyagra. Lissák Tivadar (1909-1958) sokat utazó gépészmérnök volt, aki szenvedélyesen, tehetségesen fényképezett. A Fortepanra már évekkel ezelőtt felkerült a tőle fennmaradt kb. 8000 negatívból 2213 tétel. Az a néhány tucat kép, amit a kurátor e kiállításba beválogatott és falra helyezett, jól jelképezi a Fortepan gyűjtemény sokszínűségét: némelyik, kivételesen jól komponált kép a fotóművészet keretébe tartozik. Vannak aztán olyan felvételek, amelyek a mindennapok társadalomtörténetét gazdagítják. És igen sok kép helytörténeti vonatkozású. Budapest mellett sok kép helyszíne a Balatonmáriafürdőn épült Katicabogár névre hallgató nyaraló. Lehet, hogy túlzás, de nekem a Lissák fotóhagyaték olyasféle reveláció, mint a Carlo Ginzburg bolognai történész nevezetes könyvéből megismerhető XVI. századi molnár, Menocchio gondolatvilága. (Magyarul: A sajt és a kukacok, 2011.) A Lissák anyag éppen annyira bevilágít a történelem egy addig ismeretlen sarkába, mint amaz. Azzal a különbséggel, hogy a molnárnak a gondolatait ismerjük, Lissáknak meg az arcvonásait és a környezetét – gondolatait éppenséggel nem. Pedig jó lenne tudni, hogy miért dokumentálta az 1944-es budapesti utca szörnyű, zsidók ellen uszító és a jogfosztás újabb és újabb stációit dokumentáló képeit sok tucat felvételen. Vajon mi vezette erre? Szörnyülködött, vagy egyetértett vele? Vagy csak az utókorra gondolt? Akárhogy is, fontos missziót teljesített. Erre a megnyitó eseményen Konrád atya és Tamási Miklós is kitért. Könnyű lett volna ezeket a képeket mellőzni, és csak a jó hangulatú, családi képekre koncentrálni. Szerencsére nem így történt. A szörnyű plakátok installációja egyébként eltér az anyag zömétől: nem fényképként, hanem miniatűr plakátokként kerültek a falra.
Álljon itt a három legnagyobb kedvencem.
1. A fotográfus felesége és sógornője a Városmajorban.
3. Egy kitüntetett katonatiszt eltávozáson partnerével, 1943-ban
