Levelaholmiszerkesztojetol

Nyúlfarknyi levél a Holmi szerkesztőjétől Tudtam, hogy valahol van egy rövidke levelem a nagy szerkesztőtől, akivel életemben néhányszor beszélgettem, bár sohasem hosszan. Egy fél napba került, amíg megtaláltam. Először nagyot dobbant a szívem – mert felületesen olvasva azt hittem az én egyik saját könyvem dicséretét zengi. Pedig dehogy. Egy különleges francia könyv élményét nyugtázza – én küldtem el neki. Erik Orsenna La grammaire est une chanson douce című könyve volt ez, szerelemi vallomás a francia nyelvhez. Amit még Réz se tudna lefordítani – és nem is lenne semmi értelme.

Hogy ne kelljen a szemet erőltetni, nyomtatott betűkkel is ide másolom a szöveget, a stílus – amennyire tudom – eléggé jellemző volt a nagy szerkesztőre. „Kedves András, köszönöm az Orsennát. Bájos könyv, írnám, ha ez a szó nem kapott volna újabban egy kis rózsaszín ízt. Az a fajta giraudoux-i francia précieux-sködés, amit eleink annyira kedveltek – és már, hélas! kiment a divatból.

Szellemes, ötletes, játékos, tanulságos – mintha csak az ancien régime menüettjeit akarná a nyelvről való gondolkodásban feltámasztani.

Barátsággal üdvözöl Bp., 2005. március 20.”

(Kis magyarázat a „zsirodui présziősködés” ügyében: Jean Giraudoux, 1882-1944, hallatlanul népszerű francia dráma-, regény- és esszéíró volt, „présziősködés” kb. annyit tesz, mint finomkodás, kellemkedés.

Hélas! = sajna)