Lengyel Péter: Ogg második bolygója Boldogult úrfikoromban egy ideig valósággal faltam a tudományos fantasztikus regényeket. Emlékszem a műfaj nevének magyarítási pályázatára: a sci-fi szóra (amit ki szifinek, ki szkifinek mondott). A nyertes a „fanti” szó lett, amit egy percig nem használt senki sem. Akkor már a hegynyi egyetemi kötelező irodalom eltérített a műfajtól, amihez soha vissza nem találtam. Akkor sem, amikor magyarra fordítottam a műfaj egy klasszikus novelláját. Akkor sem, amikor a nyolcvanas évek elején beleszerettem Lengyel Péter írásaiba (a városban azt suttogták róla, hogy a körúti Villanyújság munkatársa – a hír később igaznak bizonyult). Láttam ugyan, hogy írt egy sci-fit, de efelett elsiklottam. Mígnem a minap egy antikváriumban elém került, és belém hasított a kíváncsiság. Nem bántam meg. Az 1969-ben megjelent Ogg második bolygója egészen klasszikus, régi vágású sci-fi. (Alcíme is van: „Olvasmány”.) Egy űrexpedíció végén kezdődik, amikor egy hatalmas, 900 embert szállító űrhajó visszatér az Eela nevű bolygóra, ahol utazásuk alatt hatszáz év telt el. Egy technikailag nagyon fejlett, de elpuhult társadalmat találnak, ahol egyre kevesebben akarnak dolgozni – az automatikus gyártás elterjedése miatt senkinek sem kötelező. És furcsa módon az ottani társadalom leszokott az űrutazásról. Még a közeli, Prokron nevű holdról is visszavonták a népes kolóniát. A főszerepelő az Igo-Vandar nevű fiatalember, az egyetlen, aki űrhajón született. Neki különleges képességei vannak, ő jön rá először, hogy a hatóságok el akarnak titkolni valamit az új jövevények elől. Ez a bonyodalom: a kilencszáz ember egy része összefog, hogy kiderítse a titkot. A titok egy gonosz, legyőzhetetlennek tűnő ellenséggel kapcsolatos. A könyv – ha néhol kissé vázlatos is – mindvégig igen izgalmas és fordulatos. Néha száz éveket ugrunk előre az időben, ennek ellenére nem tűnik a történet mesének. Érződik, hogy fiatal ember írta. Van benne egyfajta hit a technikában, az emberi civilizáció erejében. Valahogy az az érzésem támadt, hogy LP a jövőbe emigrált a frusztráló, kiábrándítóan színtelen-szagtalan Kádár rendszer elől. Amikor letettem a könyvet persze megint az jutott eszembe, hogy vajon mit ír most Lengyel Péter, aki a hírek szerint megfeszítetten írt az utóbbi 25 évben, de egy sort sem adott ki a kezéből. Innét is felszólítjuk, hogy változtasson híveit kiéheztető magatartásán, és adja ki a kezéből irományait. Még ha nem is egészen tökéletesek. (Ogg második bolygója – Olvasmány. Kozmosz fantasztikus könyvek, 1969, szerkeszti Kuczka Péter, felelős szerkesztő: Szántó György Tibor, a fedél Varga Pál munkája, 224 oldal, eredeti ára: 28 Ft, mai ára 800 Ft.)