Laky Zoltán: Garnéla-Jézus és amorf Budapest
Amikor egy-másfél évvel ezelőtt betört a közönséges halandók számára is elérhető mesterséges intelligencia, sokan megijedtek, hogy ez belátható időn belül a demokrácia végét jelenti. Ez egyelőre alaptalannak bizonyult. Helyette megjelent a slop, és özönvízszerűen terjedni kezdett.
Ezt a szót, és sok minden mást egyik kedvenc minőségi hír- és véleményportálomon, a valaszonline.hu-n megjelent cikkből tudtam meg. A beharangozó részben ez olvasható: „Egyre terebélyesebben hömpölyög a közösségi médiában a mesterséges intelligenciával (MI) generált képek vizuális szemétfolyama. A Facebookon biznisz lett a csöpögős tájképek, a vallásos giccs, a hamis történelmi fotók vagy az együttérzésre bazírozó MI-képek megosztása, és ehhez a platform vígan asszisztál. Bár a jelenség első pillantásra nem tűnik civilizációs veszélynek, komoly károkat okozhat az emberiség kollektív vizuális kultúrájában. Hacsak nem éppen ettől omlik össze maga a mesterséges intelligencia.”
Aztán jön a slop magyarázata: „Az eredetileg löttyöt jelentő angol szóval a világsajtó azt a jelenséget kezdte leírni az elmúlt évben, hogy a közösségi médiában egyre több MI-generált kép jön szembe. Ezek azonban nem tömegek befolyásolására készültek, hanem poénból, lájkvadászatból, pőre pénzszerzési célból. Így kaptunk Pentagon-robbantás helyett pufidzsekis Ferenc pápát, lejárató politikusi deepfake-ek helyett debil dalokat éneklő politikusi deepfake-eket, bombasztikus hamisítványok helyett banális hamisítványokat. »A világ így ér véget. Nem bummal, csak nyüszítéssel« – írhatnánk le T. S. Eliot híres soraival az MIkorszak első éveit.”
A slop fő témái, Laky Zoltán szerint:
– Szegény / hajléktalan / fogyatékossággal élő emberek, akik együttérzésre vágynak.
– Kézműves büszkeségek: jég- és homokszobrokkal vagy valószerűtlen formájú süteményekkel pózoló emberek, akiknek kreálmányát „nem dicsérte meg senki”.
– Fiktív emberek, akiket senki sem köszöntött fel vagy senki sem ülne le velük kávézni.
– Idős házaspárok, akik évtizedek óta élnek együtt hűségben, szeretetben.
– A vallási giccs minden formája.
– Fiktív tájképek (sosemvolt görög táj) vagy városképek (Budapest, ahogy még nem láttad, és a valóságban nem is fogod).
– Lakberendezési fantáziák, elsősorban festői erdei házak és cuki konyhák.
– Meghökkentő, de a természetben nem létező madarak, virágok, fák.
– Fekete-fehér, valamilyen állítólagos történelmi jelenetet, személyeket ábrázoló képek.
A cikk hátralévő részében ismét tanulhattam egy új angol, szót: shittification, magyarul „elszaródás”.
És szó van arról, hogy a Facebook mit készül tenni a hamis képek árjával szemben, és mi hajtja ezt egyre magasabbra. És mi a baj azzal, ha egy-egy bangladesi család havi kosztpénze 10 dollárral megnő... (Szpojler: önmagában semmi).
És vajon mit takarhat a „Habsburg MI” fogalma? Megtudja, aki elolvassa ezt a remek cikket, itt.
A valós veszély itt van a nyakunkon, de azért van ellenpélda is. Október 6-án ez a kis videó keringett a Facebookon: https://www.facebook.com/orisisim/videos/2670198356498064
És eszembe jutott Tamási Miklós optimista mondata, amikor a Fortepan csapatban először vitatkoztunk az MI veszélyeiről. Ő azt mondta, az előre rettegők valahogy úgy viselkednek, mintha egy rossz írás miatt a billentyűzetet hibáztatnák.
Az viszont bizonyos, hogy az MI korában az olyasfajta hiteles helyek, mint a Fortepan, még jobban felértékelődnek.
