Lajta Béla 150 – Budapesti épületsorsok
Rögtön a megnyitás után, szinte az első héten rohantam megnézni ezt a nagyszabású kiállítást, amely a legjelentősebb XX. század eleji magyar építész születésének 150. évfordulója alkalmából készült. Aki az építészet története iránt kicsit is érdeklődik, tisztában van azzal, mekkora, Ybl Miklóshoz, Lechnerhez hasonlítható óriás volt ő, rövidre szabott élete ellenére is.
Lajta Béla munkássága afféle szimbóluma az első világháború előtti modern Budapestnek, a Nyugattal, a földalattival együtt. És noha betegségének és 1920-ban, 47 éves korában bekövetkezett korai
halálának nincs köze ahhoz, hogy a történelem akkor éppen lelökte Budapestet a gyors modernizáció pályájáról, mégis szimbolikus, hogy egy negatív fordulat idején halt meg.
A kiállítás szakmai előkészítésének tekinthető az online térben
elérhető Lajta Béla Virtuális Archívum, amely néhány éve óriási feltűnést keltett. Ma is hozzáférhetünk a Fővárosi Levéltár honlapján.
Ez teljes körűen feldolgozta a Lajta hagyaték terv- és iratanyagát, és mindezt rendkívül jól kezelhető, korát szinte megelőző felhasználóbarátsággal tárta a látogatók elé. Ezt böngészve éreztem először életemben, hogy egy honlap lehet a nyomtatott könyvnél jobb médium (legalábbis, ha eltekintünk az utókortól, hiszen jól tudjuk, mennyire változik a technológia).
A Kiscelli Múzeum kiállítása nagyszabású és minden tekintetben méltó az ünnepelt személyhez. Nem csak az építészi tevékenységét mutatják be, hanem grafikusként, bútor- és síremléktervezőként, műgyűjtőként is látjuk.
A kiállítás első részében a család, Lajta személye áll a középpontban (fivéreivel együtt csak 1908-ban magyarosítottak Leitersdorferről Lajtára, miközben az apa, az európai hírű szabó megtartotta a nevét, hiszen a róla elnevezett cég nevét nem lehetett „re-brendelni”.
Egyébként is érdekes szabó lehetett Leitersdorfer Dávid, akinek bérházai is voltak...). A második, terjedelmes részen, egy hosszú folyosón sok eredeti fényképpel és tervrajzon végigkövetjük az egész pályát. Érdekes, általam sose látott megoldás, hogy Lajta jellegzetes motívumait vékony fém „száron” álló virágszirmokként látjuk a kiállításban néhány tucat alkalommal.
Ezen a folyosón bútorok is vannak. Némelyik szék, minden szépsége ellenére nagyon kényelmetlennek tűnik. De az alábbi toalettasztal nagyon eredeti – az Amerikai úti szeretetházból, az ápolónővéri szolgálat főnöknőjének szobájából való. (A képet Szalatnyai Judit készítette.)
A harmadik teremben (az ún. Oratóriumban) pedig a fő művek részletes ismertetését láthatjuk, a legteljesebben a Felső Kereskedelmi Iskola Vas utcai épületét, emeletről emeletre. Annak milyen gazdag a belső tere!
Mindig is úgy éreztem, hogy ha visszarepítenének az első világháború előtti évekbe, akkor nem a híres írók kávéházi asztalához szerettem volna odasettenkedni, hanem Lajta irodájába. Vagy jelen lenni akkor, amikor átadja a Malonyay-villát a megrendelőnek, vagy amikor Szabó Ervinnel vitatkozik az új könyvtárpalota Tisza Kálmán térre tervezett új épületének tervei fölött.
E kiállítás után kicsit úgy éreztem, hogy szinte személyesen megismertem.
Nagyon jól sikerült a kétperces kis kedvcsináló videó, amelyben Csáki Tamás kurátor is megszólal. Megtekinthető itt.
(Látogatható: április 28-ig. Teljes árú belépőjegy: 3000 Ft.)
