Laboda – Benedek – Dömötör: Mefisztóland - a Katona József
Színház produkciója
Erősen haboztam, hogy írjak-e erről a nagyszabású, magyar színpadra
átigazított produkcióról - hiszen a Vademecum Hírlevél küldetése: „csak a kiemelkedőn jóról, ajánlhatóról hírt adni”. Kivételt csak akkor teszek, ha heroikus, tanulságos kudarcról van szó. Ez az előadás számomra ilyen volt. Profán hasonlattal: egy olyan virsli, amelynek bőrébe a készítő a világ legfinomabb alapanyagait akarta beletölteni, de nem ismert mértéket, és addig folytatta a töltögetést, amíg a virsli a természet törvényei szerint kirepedt. De az ember persze örömmel felfalja így is. Ezzel talán ki is derült verdiktem: ez az előadás nem mindenkinek való – egyeseknek orvosság, másoknak méreg.
Kezdjük azzal, hogy formája véleményes: „színház a színházban”. Az álmoskönyv szerint ez senkit sem érdekel. A második probléma az előadással a nagy fokú politikai áthallásosság. Az alapkonfliktus: egy sikeres belvárosi színházban (na melyikre gondoljunk?) igazgatóváltás készülődik - a második jelentben egy előadás után petíciót olvas be egy színész: azt halljuk, hogy Pásztort akarják kinevezni, de mi egy emberként továbbra is Berger mellett állunk, aki az eddigi sikerek kovácsa volt. Pásztor és a sleppje persze jön, végül aztán az éppen próbált Mephistó nem is kerül színre. A fiatal sztár rendező kórházba kerül, van színész, aki elmenekül, sőt a pályával is felhagy, van (másodrangú) színész, aki előre rukkol, és vannak újak, akiket Pásztor hoz magával. Azok a jelenetek, ahol az új gonoszok próbálnak, nagyon erősen próbára tették a nézők nevetőizmait. Van egy egészen kimagasló jelenet, amelyben Pásztor, a leplezetlen Vidnyánszky-paródia (Máté Gábor egészen különleges alakításában), az egyik kirúgni szándékozott dramaturgnővel megkorbácsoltatja magát, közben egymás után megvallja bűneit. (Sok van...) Mikor a végére érünk, Pásztor-Vidnyánszky-Máté feljajdul: „Legyen egy kis szünet!”. Függöny.
És lehetne sorolni a fontos, jó jeleneteket, de van benne szükségtelenül ordenáré, homályos funkciójú, nem működő jelenet is.
Döbbenetesen hatásos Takátsy Péter, mint vezető színész, Nagy Ervin, mint érző lelkű, agyontetovált náci, és Fullajtár Andrea nadrágszerepben.
Ez a darab egy sikeres berlini előadás hazai átigazítása. Ott öt éve nagy sikerrel megy. Idehaza nem jósolunk neki nagy jövőt. Szerintem sietnie kell annak, aki meg akarja nézni. Mert a jó elemek mindenképpen túlsúlyban vannak benne.
(Írta: Dömötör András – Laboda Kornél – Benedek Albert.
Díszlet: Devich Botond. Jelmez: Nagy Fruzsina. Jelmez asszisztens: Kovács Ildikó. Dramaturg: Török Tamara. Zene: Matkó Tamás. Fény:
Baumgartner Sándor. Rendező: Dömötör András. Szereplők: Bán
János, Fullajtár Andrea, Kanyó Kata, Kiss Eszter, Lengyel Benjámin, Máté Gábor, Mészáros Béla, Nagy Ervin, Szacsvay László, Takátsy
Péter, Tasnádi Bence, Tóth Zsófia.)
Fotók: Dömölky Dániel.
