Látogatás a szállodává alakított Párisi Udvarban A nyitás előtt napokkal egy üzletemberklub tagjaként egy százfős csoporttal megnézhettem a száztíz szobás szállodát, amely a Mellow Mood-csoport beruházása volt, és a Hyatt szállodalánc üzemeltet majd. Különleges minőségű restaurálást láthatunk minden ponton. Az egykori hatszögű liftaknákat megőrizték, sajnos már nem jár benne lift. A passzázs látványa egyszerűen pazar. De jure nem lesz zárt terület, de vajon kinek lesz kedve besétálni a biztonsági őrök vizslató tekintetének kereszttüzében? De ezzel nincs is semmi baj. Inkább ez, mint az elkerülhetetlen pusztulás. A szomszéd házba – mint a sajtóban olvasni lehet – a térről való bejárást nem állítják vissza. Ők már csak a hátsó, húgyszagú, helyre nem állított passzázson át mehetnek haza. Akkor miért kellett megígérni, miért nem lehetett egy ésszerű kompenzációról megállapodni? (Ezt az önkormányzattól kérdezi az ember, nem a beruházótól.) Érdekes, hogy a bolthelyiségekbe lasszóval kell fogni a bérlőket. Sok évbe telhet, amíg a környék átsorolódik. Ha ez egyáltalán megtörténik. A tetőre ráépítettek egy hátra húzott szintet, ahol óriási lakosztályok találhatók. Sajnos ezek megtekintése nem volt része a sétának. Továbbra sem tetszik, hogy magánépítkezések tucatjait nyilvánítják nemzetbiztonsági szempontból kiemelt projektnek. Ugyan mi alapján? (Arra gondolni se merek, hogy politikai szimpátia alapján.) Az építkezés így is négy évig húzódott. A homlokzaton 250 ezer (!) elemet restauráltak, közülük sokat nem lehetett a helyszínen.