Kun árpád megint hazavárunk 594

Kun Árpád: Megint hazavárunk Az író valami egészen eredetit és izgalmasat művelt regényírás ürügyén. Egy nagyon megkavart időrendű, mégis természetesen hömpölygő szövegfolyam, amelyben a főszereplő-narrátort Kun Árpádnak hívják. Sopronban nő fel, majd egy ideig Franciaországban lektorkodik, aztán hazaköltözik, mígnem feleségével és gyerekeivel, egy dugig tömött Suzukival megindul Norvégia felé. Az izgalmas, jól olvasható szöveg a lehető legközelebb megy a Kun Árpád nevű figura lelkivilágához. Egy nagyon viccesen tébláboló, iszonyú sorsú gyerek, majd kiskamasz, és fiatal felnőtt sorsát követhetjük. „Misfit” – írja le pontosan az angol szó – a „semmihez nem jól illeszkedő” embert nagy általánosságban. A Kun Árpád nevű személy nem szereti a várost, ahol felnő, nem szereti a családját, utálja hétvégenként a földet túrni apja hobbiföldjén, amelyet csak hosszas vonatozással lehet megközelíteni.

Később sok részletbe beavat minket a szerző, de semmibe se olyan mélyen, mint szexuális problémáiba. Mintha Woody Allen vállára állna, onnét indít felszabadultságban. A könyv igencsak bővében van a kínos jeleneteknek. Mégis, mindvégig azt érezzük, hogy ez az időnként tébolyult slemilnek látszó, egyfolytában verseket szavaló, borotválkozó „kóbor szakállas” mindig pontosan tudja, hogy mit, hogyan kell tennie, hogy egyszer csak megtalálja boldogságát. Először azt, hogy ortodox módon be tudja fejezni a nemi aktust, aztán még ennél is tágabb értelemben…

A szerző akárcsak előző, hatalmas sikert aratott könyvében, itt is magyarázó megjegyzést fűz a könyvéhez (417. o.): „Nem önéletrajzot írtam, se nem emlékiratot vagy vallomásokat, hanem regényt, ami arra a fikcióra épül, hogy az életemről írok, és amihez a legnagyobb írói szabadsággal használtam fel a legszemélyesebb élményeimet. A felbukkanó szereplők azonban ugyanúgy regényalakok, mint Gulliver, Bovaryné vagy Köves Gyuri.

Bár legtöbbjük nem a képzeletemben született, de mindegyik ott kelt új

életre ahhoz, hogy egy megalkotott történet hősévé váljon. Nem tévesztendők össze létező személyekkel. Ez hamis látszat, ami többek között onnan ered, hogy az elbeszélő, egy bizonyos Kun Árpád, nagymértékben megfeleltethető a szerzőnek. Mégis két, meglehetősen különböző lényről van szó ebben az esetben is. Az ember legközelebbi rokonának, a csimpánznak a génállománya kilencvenkilenc százalékban megegyezik a miénkkel, a két faj egyedeit ennek ellenére bajos lenne felcserélni, például egy norvégiai magyar írót egy kongómedencei bonobóval— legalábbis a valóságban, míg a fikcióban mi sem könnyebb ennél.”

Kun Árpád ebben is lódít – és ezt színesen, érdekesen, változatosan teszi. Ez a könyve lassan hódítja meg olvasóját, nem teper le azonnal, mint Boldog észak című intellektuális bestsellere, amely 2014-ben elnyerte az Aegon-díjat. Aki kitart, nagy gyönyörűségben lesz része, és sok mindent megtud a mai norvég társadalomról – nem beszélve az író hazájáról, ahonnét (nem először) hanyatt-homlok menekül. Sőt, még egy párizsi kávéházi élményéről is, amelyet egy szinte egész oldalas lábjegyzetben egészített ki.

Mivel Bori, a feleség, az író gyerekeinek anyja egyből adottságként jelenik meg, igencsak kíváncsi voltam arra, hogy miként ismerkedik meg vele. Erre azonban (talán nem bűn elárulni) hiába vártam.

Vicces, változatos, mély könyv. Erényei némi késleltetéssel bűvölik el az író elkötelezett olvasóit. Nem kérdés, hogy igen jó olvasmány, semmiképpen se hagyják ki. Azt se hagyják, hogy az azonnal ható, „instant lektűrök” (amelyeket a maga helyén Hírlevélíró is kedvel) kiszorítsák az étrendükből az ilyesféle olvasmányokat! Az üzleti életben is kell befektetés a sikerhez, hát nem?

(Magvető, 2016, a kötetet Pintér Béla tervezte, 417 o., 3990 Ft) A portré M. Schmidt János felvétele.