Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem_682

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem „Néhány éve még az lett volna az első dolgom, hogy azonnal rágyújtok egy cigire, hátha az a kevés öröm, amit a nikotin ad, képes lesz legalább részben ellensúlyozni a szorongató érzést, hogy megállapíthatatlanul szaporodnak körülöttem a valóság ronda, nagy matrjoska babájának rétegei: a koszos fülke, a lerobbant vonat, a viharvert állomás, a kialvatlan város. De mivel dohányozni már nem lehetett, homlokomat a vonatablak üvegének támasztva figyeltem a peron bitumnjének egyik repedéséből kibukkanó gyomnövény reszketését.”

Ennél a résznél, a 31. oldalon nyert meg magának ez a vastag, első regény.

Az 1982-ben született, sok díjjal jutalmazott, az irodalmi életben jól ismert, sokkötetes költőnek megjelent az első regénye. Szinte teljesen hiányoznak belőle az első könyvek szokásos hibái. Elsősorban nem törekedett görcsösen a mindenkitől való kényszeres különbözőségre.

Egy Lente Bálint nevű, harminc felé járó fiatalember nevelődési regényéről van szó. A főhős hazalátogat szülővárosába, egy osztálytársa esküvőjére. A történet egyébként nem az utazással kezdődik. A legelső, mindössze hat és fél oldalas résznek ez a címe: „Prológus (1990)”. Mind az öt fejezet mögött ott találjuk a cselekmény idejét jelző évszámot. A nyúlfarknyi bevezető rész Amerikában játszódik: egy frissen nősült betegápoló munkába igyekszik, de balesetet szenved.

Két rész is 2013-ban játszódik, az esküvőn, egy Hajdúvágásnak nevezett képzeletbeli hajdúvároskában, amelyet az író, mint véletlenül tudom, egy nagyon is létező településről mintázott. Nagyon hűen írja le a szellőző műveket, a dorogi utat, a fürdőt, a központ körforgalma mellé a hetvenes években emelt ormótlan háztömböket, a Hatcsöcsűnek nevezett söntést és a Halászcsárdát is.

De mindennél életszerűbben láttatja Bálint hétköznapjait, a menőnek számító internetes portálnál és a férfi vergődését elhagyott, magányos anyjával kapcsolatban. Az esküvő előtt két nappal érkezik Vágásra, ott a Tuba becenevű, egykori legjobb barátjánál, a sikeres virágtermesztőnél száll meg. Ekkor következik a bonyodalom. Bálint a városkában ragadt régi osztálytársaival egy éjjel elmegy az egykori tüdőszanatóriumba, ahol azt játsszák, hogy egy vascsővel szétverik az útjukba kerülő bútorokat. Bálint csak vonakodva száll be a játékba, de aztán az elfogyasztott, nagy mennyiségű alkohol megteszi a hatását.

Egy szétvert szekrényből azonban kiesik valami, ami új irányba fordítja a cselekményt.

A következő rész az 1986-os Hajdúvágásra repíti az olvasókat, sőt, indirekt módon 1956-ba.

Ez a rész a regény veleje. Minden nagyotmondás nélkül, az érvényes múltról, az elesettek és szerencsétlenek emberi életkilátásáról szól.

Mit mondjak, nem tipikusan első regény-téma.

Ezek után visszatérünk az esküvőre, hogy Bálint átértékelhesse diákkori nagy szerelméhez fűződő érzelmeit. Elér hányódásainak mélypontjára. Vagy nem is – oda csak akkor, amikor visszaér Pestre.

Az utolsó fejezet két nagy meglepetést is tartogat hősünk életében, de ezt nem lenne ildomos kifecsegni. Annyit elárulhatok, hogy az egyik jó, a másik rossz. Az utóbbi szinte csokorra köti a regény hasonló történéseit. Végső soron arról szól, hogy mi mindent nem veszünk észre az életünk során: emberi problémát, barátkozási és szerelmi-, karrier lehetőséget. Így aztán a cím is értelmet nyer – nem leszünk, kevés kivételtől eltekintve, erkölcsi bajnokok, hű barátok, anyáink támaszai. Ez mind benne van ebben a jól megírt, vastag, nemzedéki regényben.

Nem kétséges, Krusovszky Dénesnek érdemes prózát (is) írnia.

(Magvető Kiadó, 2018. A borítót Szilágyi Lenke fotójának felhasználásával Pintér József tervezte. 542 o., ára 3999 Ft.)