Kozma Klasszik (A Budapesti Műhely és Kozma Lajos) – kiállítás a Műcsarnokban_673

Kozma Klasszik (A Budapesti Műhely és Kozma Lajos) – kiállítás a Műcsarnokban Az első világháború Magyarországra mért sok csapását felsoroló, képzeletbeli, vastag könyvben az 1913-ban Kozma Lajos építész és bútortervező által, a Vécsey utca 5. száma alatt alapított Budapesti Műhely döglődése és tönkremenése csak lábjegyzet. Pedig a bécsi mintára létrehozott, szövetkezet formájú „műhely” nagy sajtóvisszhangot kapott és szép reményekkel indult. Aztán Kozmát behívták tüzértiszti szolgálatra, jött az anyaghiány és az elszegényedés, tudjuk mi minden…

Meglepődve hallottam, hogy a Műcsarnok a „Kozma Emlékév” keretében rendez kiállítást. Ilyenről ugyanis eddig nem volt tudomásom, holott mint e hírlevél szerkesztője, fülemet egyfolytában hegyezem. Kozma Lajos (1884-1948) a nagy hatású építész, grafikus és bútortervező éppen 70 éve halt meg. Úgy látszik valaki nagyot – egy egész emlékévet – álmodott, de csak egy őszi kiállítás és egy kétnapos konferencia vált valóra. A 800 forintos jegyár eleve arra utalt, hogy a kiállítás nem lehet valami grandiózus. Valóban: fél óránál többet nem lehet benne eltölteni, még akkor sem, ha minden betűt figyelmesen elolvas az ember, és minden kiállított tárgyat alaposan megnéz, esetleg nem is egyszer. Mindez a bejárattól balra eső, földszinti kamarateremben történt. A teret a mennyezetről lelógatott, fehér cérnaszálak tömege osztja légies, átlátható tér-darabokra. (A látványterv Dévényi Tamás munkája.) A kiállítás Kozma iparművészeti munkáit állítja a középpontba, azaz a Rózsavölgyi Zeneműbolt berendezésétől a Budapesti Műhelyen át a „Kozma barokk” néhány, 20-as évekbeli emblematikus faliszekrénykéjéig.

Szép és érdekes a tárlat, de torzónak érezzük, különösen, hogy az életrajz íve hiányzik. Jól tudjuk, hogy a Margit körúti Atrium házzal, valamit például a saját Lupa szigeti nyaralójával Kozma a klasszikus

modernig is eljutott. Igen érdekes a háború utáni, rövidke tevékenysége is.

Aki élete iránt érdeklődik, váratlan helyen is adalékra bukkanhat.

Soros Tivadar (a pénzember és mecénás édesapja) eszperantó nyelven megírt memoárjában olvasni, hogy 1944-ben a pesti belvárosban, a Százéves Étterem és a Vasudvar közé beékelődött deszka-sufniban, hónapokon át, együtt bujkált egy Ozma nevű kerek fejű, nagydarab, híres építésszel. Hogy miért kellett egyáltalán álnéven emlegetnie Kozmát, arra nem tudtam rájönni. És hogy miért éppen a Műcsarnokban rendezték a kiállítást? Hát mert az Iparművészeti Múzeum – ahonnét a tárgyak nagyobbik része érkezett – zárva tart.

(Nyitva 2018. december 2-ig. Kurátor Horányi Éva. A kiállítást kivitelezték a Kozma Lajos Faipari Szakgimnázium diákjai és pedagógusai. Belépőjegy 800 Ft.)