Koppenhága régi és új szobrai Koppenhága alaposan meg van hintve méltóságteljes bronz szobrokkal, az ember csak kapkodja a fejét, hogy akkor ez most melyik Keresztély, melyik Frigyes? Van persze Andersen, és ne feledkezzünk meg az életben parányi, többször megrongált édeskés Kis hableányról se. (Edvard Eriksen, 1913.) Amiért az emberben az a határozott érzés alakul ki, hogy a dánok nemzeti műfaja nem a festészet, hanem a szobrászat, az két múzeum. Ezek közül a régebbit teljes egészében egy dán szobrász-órásnak, Bertel Thorvaldsennek (1870-1844) szentelték. Thorvaldsent, aki egy izlandi bevándorló fia volt, már tizenegy éves korában felvették a Dán Képzőművészeti Akadémiára. Egy királyi ösztöndíj segítségével Rómában fejezhette be tanulmányait. Életének túlnyomó részét (17971838) ott is töltötte. Európa egyik legünnepeltebb szobrásza lett, monumentális köztéri művei ma is állnak Rómában, Varsóban, Mainzban, Chicagóban. A neki szentelt múzeum 1848-ban nyílt meg, számos eredeti műve mellett (előnytelenül megfeketedett) gipszmodellek is találhatók itt. Nagy kedvenceim: a művész egész alakos márvány önportréja kalapáccsal, a három grácia és Nagy Sándor diadalmenete (sok darabból álló márványfríz). A másik Mekka a szoborrajongóknak a Carlsberg sörgyárosok által alapított Ny Carlsberg Glyptotek nevű múzeum, amely 1897-ben nyitott. Dán és francia szobrok állnak a középpontban, a legmodernebb talán Rodin. Az épület közepén varázslatos pálmakert nyújt pihenést a nézelődésben megfáradt látogatóknak. Nem messze a bejáratnál egy óriási carrarai márványtömb áll, a felirat szerint ezt nyugodtan meg lehet érinteni. Mellette a földön egy sok darabra tört kisebb tömb, amellett meg Rodin Csók című híresnevezetes alkotása, pontosabban annak harmadik másolata, amelyet Carl Jacobsen, a múzeumalapító sörgyáros rendelt Rodintől.