Koppenhága élménye_730

Koppenhága élménye Öt, a városban eltöltött nap alatt a következő dolgok tűntek fel, úgy, hogy helyi emberrel komoly beszélgetést nem folytattam: — A széles utak ellenére autóforgalmat alig láttam, kerékpárosokat annál inkább. A lakosoknak majdnem 40%-a elsősorban ezzel közlekedik.

— Az emberek mintha keveset dolgoznának, későn indulnak munkába, korán távoznak. Öt órára már kiürülnek az irodaházak. Igaz, a foglalkoztatottak több mint 60%-a tudásintenzív ágazatokban dolgozik, sokan közülük nyilván otthonról.

— A házak elképesztően jó állapotban vannak, a sok száz éves épületeket is beleértve. Nagyszerű egyensúlyban van a régi és az új.

— A nyitottság és a bizalom állandó élménye az odalátogató embernek. A városháza súlyos kapuszárnya önműködően nyílik, az ott strázsáló őr barátságosan biccent. Belül prospektust adnak azoknak, akik egyedül akarják bejárni az épületet. A tisztviselők nagy dossziékkal róják a folyosókat, barátságosan néznek. A Fekete Gyémánt becenevű épületben, ami a Királyi Könyvtár új szárnya, nagy plakáton tájékoztatják az először itt járókat, hogy mindenhová bemehetnek, hol ehetnek, akár saját magukkal hozott elemózsiát.

— Magyar pénztárcának rettenetesen drága város, de a múzeumoknak van ingyenes napja, mindegyiknek más. Ilyenkor jegy sem kell, egyáltalán nincs sorban állás.

— A 2002-ben átadott első metró egyre bővül. Tiszta, gyors, elegáns, halk. A vágányokat üvegfal választja el a sínektől, rajtuk ajtók, amelyek a kocsiajtókkal egyszerre nyílnak. A repülőtér metróval 14 perc volt.

— Sok bevándorló-arcot látni, de főleg dánul beszélőket, sok boltban ők szolgálnak ki. Öt nap alatt egy hajléktalant láttam.

— A 2005-ben átadott hipermodern opera vasárnap délutáni, remekbe szabott Sevillai borbély előadásán a külföldiek mellett sok helyi fiatal is ült a nézőtéren, mondhatnánk teljes társadalmi keresztmetszetet láttunk.

— Ritkán érzi az ember ennyire, hogy jó lenne visszajönni, amikor nem fúj a szél, nem esik az eső. Hetekre, hónapokra lakást cserélni valakivel. Méghozzá úgy, hogy a barátokat is megkapnánk hozzá, hogy éjszakába nyúló beszélgetéseket folytathassunk a helyi problémákról. (Vajon mitől ennyire gazdag ez az ország?)