Kix – Mikulán Dávid és Révész Bálint dokumentumfilmje
A film kicsit szenvtelen beharangozója így szól: „A KIX szerteágazó utazás egy budapesti kisfiú felnövésének 12 évébe, amelynek során a randalírozó kölyökből, Sanyiból felnőttkorára közellenség lesz. A film ritkán látott közelségből mutatja be a fiú és családja mindennapjait. Mikulán Dávid és Révész Bálint dokumentumfilmje kortárs magyar látlelet a leszakadó és magára hagyott városi szegénységről.”
Már hetek óta szemeztem a filmmel, amelynek dicséretét versengve zengte a Magyar Nemzet, az Index, a Telex és a revizoronline, amikor feltűnt a Max (leánykori nevén HBO) streaming-szolgáltató kínálatában. Otthon néztem meg tehát, a fehér falra vetítve, nem tökéletes hanggal. (Tudomásom szerint a nagy streaming-szolgáltatók a magyar filmeket csak Magyarországon teszik elérhetővé – legalább is ilyen bőségben.)
A filmmel kapcsolatos tudnivaló, hogy az eredetileg hétéves Sanyi sorsát az alkotók 12 éven keresztül kísérték. Felnövekedéstörténetbe ágyazott társadalmi látleletről van szó tehát, amely nyilvánvalóan kikerüli az ítélkezés csapdáit. Bele se merek gondolni, hányszoros túlforgatásból vágták össze az anyagot, ami nem nélkülözi a drámai csúcspontokat. Mindvégig érezzük, hogy „ebből baj lesz”. De hogy mekkora, azt nem sejthetjük.
Teljesen a fotelba szegezett, noha az első néhány perc szinte kibírhatatlanul túlmozgásos kamerakezelése eleinte kiakasztott –egyben a kíváncsiságomat is felébresztette. Egy egyetemista fiú beszélget ferencvárosi utcagyerekekkel, mert vizsgafilmet akar készíteni nagyon fiatal gördeszkásokkal. Aztán hirtelen elhatározással hazakísér egy testvérpárt, és a szülőktől engedélyt kér, hogy kisfilmet forgathasson róluk. Ez a 28 négyzetméteres udvari odú a film másik főszereplője. Számtalanszor visszatérünk ide. Öten, majd egy kislány születése után hatan laknak benne...
Vademecum Newsletter 973/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
A fényképezés vélhetőleg a társrendező hatására egy idő után nyugodtabbá válik. (Mikulán Dávid diplomakiállításán látta az anyagot Révész Bálint, ő beszélte rá az alkotót a közös folytatásra).
A filmről szóló terjedelmes írások számolását tizenhétnél abbahagytam. Egy kérdésre nem kaptam választ: vajon miért ez a film címe? (Hiába kérdeztem a guglit is – lám, még nem elég intelligens...)
Puskás Panni írásának egy részét vettem kölcsön arra, hogy megindokoljam, miért nem érdemes tovább ismertetni a filmet: „Nehéz erről a filmről beszélni. Azért az, mert olyan pontosan mond el egy történetet, hogy az ember úgy érzi, ehhez hozzátenni nem lehet, vagy legalábbis felesleges. És mégis fontos, hogy minél több cikk szülessen róla, mert ezt a filmet mindenkinek látnia kellene. Ha egyszerűen akarok fogalmazni: azt mutatja meg, hogy a nyomorban és a kilátástalanságban miként megy tönkre valaki élete még jóval azelőtt, hogy elkezdődhetne.”
Előzetes itt.
(KIX – színes, magyar dokumentumfilm, 92 perc, 2024. Rendező: Révész Bálint és Mikulán Dávid. Operatőr: Mikulán Dávid. Zene: Kalotás Csaba. Producer: Muhi András Pires, Révész Bálint, Kiss Viki Réka, Victor Ede. Szereplők: Sanyi és családja. Forgalmazó: Cirko Film. Bemutató: 2024. november 21. Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott.) Vademecum Newsletter 973/2025 by András Török Copyright @ Summa