Nagyítások – 1963. Az Oldás és kötés kora – Az Új Budapest Galéria képzőművészeti és történeti kiállítása a Bálnában Mélyi József kurátornak fantasztikus ötlete támadt: egy korai Jancsófilm alapján mélyfúrást végez az 1963-as évről. Ez volt a Kennedygyilkosság éve, ekkor engedték ki a politikai foglyokat a börtönökből, ez volt az év, amikor a Kádár-rendszer annyira megerősödött, hogy megpróbálta emberibb arcát mutatni, különösen az értelmiség fiatalabb nemzedéke felé. A kiindulásul szolgáló film lényeges részletei megnézhetők képernyőkön (a hangot fejhallgatón keresztül lehet hozzá meghallgatni.) Soproni Gyula fotóművész a kurátor intenciói alapján több tucat kockát kinagyított a filmből. Ezekhez kapcsolódnak a kiállítás asszociációi. A kor divatos képzőművészeti irányzatai, a jellegzetes pesti színhelyek, a kor nevezetes sebész-professzora stb. Nehéz az élményről beszámolni, amely egy forró szombati napon több mint egy órán át ottmarasztalt a Bálna zegzugos múzeumi terében. Végigböngésztem mindent: Gruber Béla, a 27 éves korában meghalt őstehetségű, szupertermékeny festő sok-sok kiállított képét, a vár kortárs épületeinek megvalósult és elvetett terveit, a ma is létező várbeli Sedlmayr-lakásról készült hang nélküli mozgófilmet. Többször is megnéztem azt a filmrészletet, amelyben a Latinovits által játszott, önmagával és sorsával meghasonlott fiatal orvos az egykori Várkert Kioszkban valaha működött presszóban értelmiségi locsogáspartiba keveredik. A fiatalok között ott volt Csoóri Sándor, s ha nem tévedek, Orbán Ottó és mások. Van egy különleges része a kiállításnak: egy abszurdba hajló jegyzőkönyv Szabó Ákos Cantata Profana című diplomamunkájának védéséről a Képzőművészeti Főiskolán. Mellette nagy méretben ott van kivetítve maga a mű. Ugyancsak marasztaló élmény az a három interjúfilm, amelyet három nagy kortanúval készült. Van ezen kívül rádiójáték-terem, vannak Ország Lili-képek, Papp Gábor-plakátok. Magyarországon a hatvanas évek közepén