Kerékgyártó istván a rendszerváltó 619

Kerékgyártó István: A rendszerváltó Máig emlékszem, hogy másfél évtizeddel ezelőtt az Újpest Központ metróállomás felszíni kijáratánál, szó szerint ponyváról vettem meg Kerékgyártó első, szintén a rendszerváltozásról szóló könyvét. Akkor a Magvető Kiadó volt a garancia. Azt is érdekesnek találtam, hogy 47 éves korában váltott. Otthagyta az üzleti világot, a politikai arénát, és egy nap elhatározta, hogy író lesz. Nyilvánvaló volt, hogy van annyi pénze, hogy élete végéig megéljen, nem kellett az azonnali bevételekre törekednie. És semmilyen kompromisszumot sem kellett kötnie. Azóta sikeres, sokak számára irigylésre méltó pályát futott be.

Sikeres darabjai mennek, többek között az ország legjobb színházában. Tudni lehet azt is, hogy (legalább is) személyében befogadta az irodalmi elit, és Facebook oldala szerint egy gyönyörű kertet építget. Azt is megengedheti magának, ami íróknak általában nem áll jól, hogy sarkosan politizál.

A rendszerváltó című regény nagyon jó, nagyon érdekes olvasmány.

Főhőse Vidra Milán, afféle negatív „korunk hőse”, aki féltehetségű filozófiatanárból lett a rendszerváltás küszöbén afféle nélkülözhetetlen háttérember, aki lassan, árulások révén találja meg az igazi helyét a politikában. Nagyon hasznosnak bizonyul, mert politikai étvágya nem határtalan. Sőt, egy idő után jobban élvezi a szürke eminenciás szerepet, valamint az ezzel járó pénzt és befolyást. Az időben való egyenes vonalú előre haladást az időben való alkalmankénti hátrálás fűszerezi. A fejezetcímek igen eredeti módon mindig azt mondják, hogy a rendszerváltáshoz képest mikor járunk éppen: hány évvel utána, hány évvel előtte. Ettől eltekintve ez egy realista regény, nagyon sok és természetes párbeszéddel. Nem kétséges, hogy Kerékgyártó saját élményeiből táplálkozik, amiket hol megrágott és átalakított, hol nyersen tálal nekünk. A konyhai trükköket azonban egyáltalán nem érezni. Érdekes adalék, hogy néhány egészen

fantasztikus részlet, amelyet olvasás közben túlzásnak tartunk, tényszerűen igaznak bizonyult.

Nem hallgathatjuk el, hogy ebből az alapvetően jól sikerült regényből nagyon hiányzik valami, ami egy ideig úgy tűnt, hogy a magyar politikai élet fősodrához tartozik. Az idealista, hozzáértő, sokat akaró, de keveset elérő jobboldali és baloldali liberális elit: az MDF-ből kivált rövid életű MDNP és a jóval hosszabb életű, végül hosszan vergődő SzDSz. Más szóval, ebben a könyvben emlékeim szerint nincsen becsületes, idealista alak – a rendszerváltás (és az utána következő hosszú évtized) márpedig bővelkedett ilyenekben.

Földrajzi tágasságban igazán nincs hiány. Van kisvárosi pártbizottság, nagyszabású, urizáló vadászat, éttermi suskus, börtönjelenet, elegáns külvárosi kupleráj, távol-keleti bujkálás, bankvezéri iroda, és sok más helyszín.

Mint egy interjúból kiderült, ez a regény eredetileg sokkal hosszabb volt, de egy hegyes ceruzájú szerkesztő tanácsára Kerékgyártó lenyesegette a mellékszereplők egyénítését, azaz gyorsabb haladásra késztette a cselekményt. Nem tudjuk, jól tette-e. A regény második felében egyébként megjelennek a Kerékgyártó más könyveiből ismerős figurák, Vidra Zsolt, a hajléktalan, Trüffel Milán, a tabáni szélhámos ős.

A rendszerváltó két okból is jó könyv. Elsősorban élvezetes, jó olvasmány, amely lehet, itt-ott karikíroz, de lényegében az igazat mondja. (Nem, nem kulcsregény.) Másodsorban alkalmas arra is, hogy egy fiatal embernek, aki azt kérdezi tőlünk: „De hát hogy jutott az ország idáig?!” – nyugodt szívvel a kezébe adjuk, a másik eddig született jelentős rendszerváltó regénnyel együtt, amit már dicsértünk a Vademecumban. (Szilasi László: A harmadik híd, az ajánlás elolvasható itt.)

A litera.hu-n a szerzővel folytatott érdekes beszélgetést lásd itt.

(Kalligram, 2017, 237 oldal, a borítót és a könyvet Hrapka Tibor tervezte, a szerző fényképét Gyenis Tibor készítette, 3000 Ft.)