Katia és Marielle Labèque megint Budapestre
jönnek
Nem először emlegetem a baszk és olasz szülőktől származó
nővéreket, akiket zongorista mamájuk három-, illetve ötéves korukban
egyszerre kezdett zongorázni tanítani, és a világ végéről a párizsi
Conservatoire-ba jutottak mind a ketten, és ott 1968-ban kitüntetéssel végeztek. És akkor elhatározták, hogy egymásba kapaszkodnak, és közösen építenek karriert, négykezes- és kétzongorás specialisták lettek. Már több mint ötven éve vannak a pályán, és szemlátomást nem unják egymást. Majdnem mindig együtt laktak, bár egyiküknek van férje, a másiknak is állandó élettársa. Legutóbb Rómában éltek egy olyan épületben, amely valaha a Borgia családé volt.
Pályájuk elején azzal keltettek feltűnést, hogy a kortárs zenei repertoárra vetették rá magukat. Egy évvel a diplomázásuk után már Olivier Messiaen írt nekik darabot, és azt lemezre is vették. Második lemezük Bartók két zongorás szonátája volt. 1980-ban hatalmas közönségsikere volt Gershwin lemezüknek. Volt Scott Joplin lemezük is, majd repertoárjuk jóval később egészen a barokk zenéig tágult. A 2010-es évektől fogva Philip Glass lett a kedvencük, 2016-ban a két zongorás versenyművét az ő szólójukkal mutatta be Los Angelesben Gustavo Dudamel karmester. (Van a neten egy rövid videó, ahol Glass azt meséli, hogy a próbák közben Dudamel kért néhány változtatást a kottában, és annak a zeneszerző boldogan eleget tett.) 2024-ben jelent meg legújabb lemezük, amelyen Glass Cocteau Trilogy című műve hallható. Hetek óta ezt hallgatom – egyre mélyebbre hatolok ebbe a zenébe. (Mert igenis lehet.)
És most április 10-én a nővérek ismét Budapesten játszanak. Most nem maradok le róluk. Egy lemezbemutató koncerten lépnek fel.
„A francia zeneszerző, zenész és producer, David Chalmin, valamint a legendás amerikai rockzenekar, a The National zeneszerzője és
gitárosa, Bryce Dessner azzal a szándékkal alkotta meg az Electric Fields című lemezt, hogy régi korok zeneszerzőnőinek dalait, melódiáit és költeményeit modern hangszerelés révén teremtsék újjá. »Mint oly gyakran, ezúttal is igyekeztünk az eltérő korok világát és a modern hangzást úgy kombinálni, hogy elmosódjanak a műfaji határok, és láthatatlanná váljon mindaz, ami a múlt és a jelen közé ékelődik.« A projekt középpontjában a zenetörténet három kivételes nőalakja áll: a középkori misztikus gondolkodó és zeneszerző, Hildegard von Bingen, a korai barokk zeneszerzője, Barbara Strozzi, valamint Francesca Caccini, akit a 17. század elején az »énekesmadár« (La Cecchina) névvel illettek. A frenetikus előadásmódjáról ismert szoprán, Barbara Hannigan és a világjáró
Labèque nővérek játékát a koncerten David Chalmin varázsolja maivá és egyben időtlenné.”
(MüPa 2024. április 10.)
