Karácsonyozzatok nálunk, vagy ússzatok haza – az Örkény Stúdió
előadása
Az 1972-es évjáratú szerző befolyásos erdélyi családba született, apja nevezetes jogász-politikus, a darab apa-figurájában nem nehéz ráismerni. Kincses Rékát Wikipédia oldala a következő foglalkozásokkal definiálja: író, rendező, forgatókönyvíró, operatőr, filmproducer, szerző, filmrendező.
Az Asbóth utcai apró térben sűrű, élvezetes tragikomédiát láthatunk. Az élmény nagyon közvetlen: semmi színházi jellegű nincs benne.
Magát az életet tapasztalhatjuk meg, egyetlen nap alatt, Berlinben. Ez a nap, ahogy a címből is sejteni lehetett, december 24. Amikor a hatvanas házaspár lecuccol a kopár, szűkös loft lakásban, lányuk még nincs otthon. Az este során a humor állandó, dinamikus színváltozását élhetjük át. A nyitó jelenetben a nevetség tárgya a magyarul éppen csak tanulgató Filip és a vele gyenge német-angol keveréknyelven kommunikálni próbáló Csöpi és Géza társalgása. Közben lassanként kirajzolódik a házaspár gyilkos párharca. Ők egyébként Erdélyből
autóztak ide, és hoztak mindent, ami egy jó kocsonyához kell. A vegetáriánus Filipre erőltetik a disznóhús felvágását. Aztán megjön a lányuk, Lujza, a szülők most tudják meg, hogy egy menekültszállón dolgozik. Ehhez anyja, aki csak a „migránstévét” nézi, csak szélsőséges gúnnyal képes viszonyulni. Az események egy nagyon bonyolult koordinátarendszerben zajlanak. Erdély – kisebbség –európai fehér többség – multikulti – magyar – német – angol, és talán többfajta ellentét is feszül egymásnak. Egy ponton aztán mindenki mindenki ellen van, a fiatal pár ellentétei is robbannak, pedig Filip nagyon jámbor ember, és az este során meg is kéri Lujza kezét. De aztán kiderül valami rémes titok. Majd jön az igazi bonyodalom, amikor Csöpin kívül mindenki elmenekül a kocsmába és felbukkan egy ötödik szereplő. Ekkor
lassanként minden a visszájára fordul. Már mindenki leitta magát, és a kocsonya is elkészült. (Valóban gőzölög a lábos az indukciós, modern platnin!)
Az utolsó jelenetben aztán a fájdalmas fekete humor hirtelen
világosabb árnyalatba vált. Nem tudni, az előadáson túl a történet hogyan folytatódna. Minden összedől, vagy békésebb vizeken
folytatódhat a kire-kire kirótt sors.
A magas fokú színészi alakítások közül is kiragyog Csákányi Eszter tönkrementségében is temperamentumos, velejéig intrikus asszonya, akinek zsigeri xenofóbiája kisiklik, amikor hús-vér menekültet lát, és
átváltozik anyatigrissé. Oszcillál benne az előítélet és az emberség. Egy visszatekintésben pedig megjelenik a valahai hős, aki
melldöngető férje ordenáré csajozását volt kénytelen elviselni, mint hivatali titkait makacsul őrző tanárnő.
Igen figyelemreméltó a vendégként fellépő Mesés Gáspár is, aki valaha az olasz Pál utcai fiúk feldolgozásban játszotta Nemecsek Ernőt, felnőttként több erdélyi társulatban játszott, ha minden igaz, ma is a Maladype tagja. Bravúrosan játszotta a német anyanyelvű, bocsánat-hogy-élek típusú, derűs, értelmiségi kisegzisztenciát.
Szandtner Anna is nagyszerű, Znamenák István pedig új színekkel gazdagította a zsákutcába jutott magyar apa annyira ismerős figuráját. Szép, emlékezetes, súlyosan vicces előadás - amitől nem köti fel magát az ember. (Pedig indokolt lenne.)
(Írta és rendezte: Kincses Réka. Dramaturg: Pálffy Zsófia, Enyedi Éva. Díszlet: Sós Beáta. Jelmez: Kálmán Eszter. Zene: Matisz Flóra
Lili. Világítás: Guti Tivadar. Szcenikus: Vásárhelyi Márton. Játsszák: Csákányi Eszter, Znamenák István, Szandtner Anna, Mesés Gáspár, m.v., Dyssou Bona.)
