Kalandok a szemétégetővel Már az első nap feltűnt a horizonton a fehér füstöt (valójában vízgőzt) eregető különös, nagy épület. Először a kis hableány szobor mögött figyeltem fel rá. Másnap egy világ végi (2000 körüli Kopaszi-gát jellegű) street food fesztivált akartam felkeresni (ami ilyenkor már bezár), emiatt szinte teljesen körbejártam az épületet. Harmadnap aztán minden lényegeset megtudtam róla a Dán Építészeti Központ nagy kiállításán. A hatalmas, ikonikusnak korántsem nevezhető múzeumban egy különleges épület és gondolat-bemutatót találtam, abból a fajtából, ami képes teljesen átformálni az ember gondolkodását, de nem papolás, hanem érzékletes példák segítségével. Az egészet az egyik legsikeresebb dán építészeti iroda, az egész világra koncepciókat és terveket szállító BIG (Bjarke Ingels Group) készítette a múzeum számára. Több mint hetven projektjüket mutatják be. Ráadásul nem időrendben, vagy földrajzi elhelyezkedés szerint, hanem tíz koncepcionális megközelítésbe sorolva mindegyiket. Ezek egyike az Amager Bakke vagy CopenHill nevű különleges szemét-égetőmű, amely számomra a modern Dánia szimbóluma. Kapcsolgatni lehet a hő-, illetve áramtermelés között, ha jól értettem a szükségletek, illetve az áram napi ára szerint, aszerint, hogy mi éri meg éppen jobban a városnak. De itt nincs vége a különlegességeknek. Azért ilyen a formája, mert egész évben mesterséges sípályául is szolgál, illetve a külsején sziklamászó pálya található. A kiállításon vagy két tucatnyi apró modellen mutatták be, hogyan fejlődött a forma. Nyilván mindegyiknél megbecsülték az építési költségeket, az esztétikai és egyéb hozadékokat. Erre persze eszembe jutott, hogy Demszky főpolgármester az osztrák „építész” Hundertwassert akarta meghívni, hogy megtervezze az új budapesti szemét-égetőmű külsejét, és ezt a magyar építésztársadalom