Két változat Boccherini népszerű művére
Irigylem Fáy Miklóst, akinek reggeli (állítólag főleg éhgyomorra írott) blogbejegyzéseit ki nem hagynám. Most éppen azért, mert jelen volt egy kigyúrt testű karmester koncertjén, ahol elhangzott Luciano Berio Boccherini átirata. Annak a műnek a nagyzenekari változata, amelyet egy-két éve annyira lelkesen ajánlottam kedves olvasóimnak. (Éjjeli zene Madrid utcáin, Opus 30 No. 6, G. 324.)
Néha Fáy kacifántos hasonlatairól nem tudom megállapítani, hogy megjegyzése csak csipkelődő, vagy lesújtó. Most ezt írta:
„Berio Boccherini-átdolgozása, ami olyan volt, mintha az ember egy
olyan folyosón állna, amelyben azt hallja, hogy körülötte négy szobában Boccherinit játszanak, nem mindig egyszerre, az ötödikben meg valaki a Boleró ritmusát próbálja meg eltalálni.”
Rohantam meghallgatni – hát a Bolero az szerintem nem stimmel, de a megjegyzésben van azért valami. Közben azt is megtudtam, hogy
Luciano Berio már nem él, 2003-ban elhunyt. Micsoda életművet hagyott maga után... Alig valamit ismerek tőle. Ezen változtatnom kell.
Egy jó felvétel az átiratból meghallgatható például itt.
Keresgélés közben egy másik kincsre is rábukkantam. Abban nincs semmi Berio. Az eredeti Boccherini darab parafrázisát játssza egy
konyhában a tangóharmónikával (!) kiegészített társaság, a Streetlight Cadence nevű, lelkes (félamatőr?) formáció, akikről persze eddig még nem hallottam. Széky János szokott ilyeneket kitenni a facebook oldalára, de ezt még ő sem ismeri.
Megnézhető itt. A sokadik meghallgatás után rájöttem, hogy a balszélső zenész a nyakába kötötte a csellót, hogy testével is követhesse a ritmust és a dallamot.
Micsoda magával ragadó muzikalitás! Mintha az a madridi muzsikálás szólna, amit Boccherini feldolgozott.
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 977/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft