Két hatalmas Munkácsy kimozdul otthonról
Egy ideje már hirdeti magát a Szépművészeti Múzeum november végi
új giga kiállítása:
„A Munkácsy Mihály (1844–1900) születésének 180. és halálának
125. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású kiállításon több mint száz műalkotás, archív fotók, dokumentumok és kultusztárgyak segítenek még jobban megismerni az egyik leghíresebb magyar festő életét, sikereit és páratlanul gazdag életművét.”
Amikor diák voltam, azt hittem, hogy Munkácsy csak ugyanúgy
Záhonytól Szentgotthárdig volt világhíres, mint az Ikarusz busz. Pedig nem. Amikor az Országház történetébe vetettem bele magam, megbizonyosodtam arról, hogy az 1890-es évek elején Munkácsy valóban A-kategóriás, világhírű, anyagilag is nagyon sikeres, Amerikában is keresett művész volt. Csak aztán kiment a divatból...
Amikor Jókai javaslatára az Országgyűlés megbízta őt a Honfoglalás megfestésével, Steindl Imre centire megadta a lehetetlen méretet: pontosan 1355 x 459 centiméteres legyen, hogy éppen beférjen a képviselőház elnökének pulpitusa fölé.
Munkácsy komolyan vette a feladatot. Levelezett az MTA-val, országjárásra indult Tisza Lajos kormánybiztos kíséretében, hogy igazi magyar típusokat gyűjtsön. A konkrét ábrázolásmódon is sokat agyalt. Mikszáth Kálmánnál olvasható: „Árpád bejövetelét kétféleképpen lehet megfesteni – [...] –, vagy úgy, ahogy volt, vagy úgy, ahogy elképzeljük. [...] – Hogy milyen volt a magyarok bejövetele – folytatá Munkácsy –, azt senki sem tudja. És különben is isten mentsen a valóságtól: furcsán, dísztelenül nézhettek ki a ruháik [...] –Szóval – jegyzé meg a mester –, csak a képzeletre szabad bazírozni a képet. – Az a kérdés, kinek a képzeletére? – vetette fel a gróf [Tisza Lajos] az ő józan okosságával. – Mert az egész nemzet képzeletének ott kell lennie a képen.”
Vademecum Newsletter 965/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Munkácsy 1894 kora tavaszán szállította le a képet. A Fortepanon van egy szép fotó az átvételi ceremóniáról, ahol a festő is megjelent. A képnek csak a sarkát látni. Az esemény a Nemzeti Múzeum Dísztermében zajlott le, hiszen akkoriban itt működött a Felsőház (fűteni akkor még nem lehetett, ezért van mindenki nagykabátban). Hanem aztán kiderült, hogy a kép „nem fér be” oda, ahová szánták. Steindl ugyanis valamiért megmagasította a pulpitust. Úgyhogy a Szépművészeti Múzeumban kellett elhelyezni. 1929-ben aztán az Országház egyik termét elnevezték Munkácsy Teremnek, és oda került a kép. Most egy vendégszereplésre visszakerül a múzeumba.
Ha valaki azt kérdené, hogy vajon Steindl nem szándékosan tolt-e ki a nagy festővel, hogy műve nehogy elhomályosítsa az ő épületének csillogását, akkor azt – az újabban divatos kifejezéssel – sem megerősíteni, sem tagadni nem fogjuk.
A Szépművészeti Múzeum kétperces videója a szállítást dokumentálta, megtekinthető itt.
A debreceni Déry Múzeumból a Golgota című képet hozták fel (460 x 712 cm). Annak szállításáról álljon itt Czeglédi Zsolt (MTI) képe:
