Két alapos vélemény a megújult a McDonald’s fiókról
Újra átépítették a nyugati pályaudvar egykori éttermében 1990-ben nyitott McDonald’s éttermet, az ország legnagyobb ilyen intézményét, amit egy bizonyos listán a világ második legszebbjének kiáltottak ki. (A portugálai Porto városában van egy ennél is szebb.) Nem sokkal a nyitás után elmentem megnézni, hátha egy félreeső sarokban tudnék néha dolgozni, a mindig a hátizsákomban megbújó iPad, illetve bluetoothos billentyűzet segítségével. Ám túl nagy volt a tömeg, és túl nagy a zaj, túl sok a szemét, bár azt a sürgő-forgó munkatársak hamar eltüntették. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy sehogy sem tudtam egy olyan nézőpontot találni, ahonnét a valahai grandiózus, egybefüggő tér egyben átlátható lett volna.
A sors e héten elkényeztetett, ugyanis két kedvenc mindenevő városi krónikásom, Zsuppán András és Vincze Miklós is kimerítően foglalkozott az építkezéssel és a végeredménnyel. Zsuppán cikkének címe: Így múlik el a ’90-es évek: végleg kisöpörték a posztmodernt a Nyugati McDonald’s-ból
A kopfban így foglalja össze véleményét:
„A Nyugati Meki a rendszerváltás korszakának ikonikus helye volt, egy egész nemzedék számára jelentette a Nyugatot a 20. század végén. A mostani felújítás végleg eltüntette az akkori posztmodern átalakítás nyomait. Hűvös, kissé személytelen belső tér jött létre, ami a McDonald’s új globális imidzséhez illeszkedik, de az egykori pályaudvari étterem térélményét is jobban visszaadja. Előrelépés, de ha műemléki szempontból nézzük, ez még mindig nagyon messze van az ideálisnak tekinthető, építéskori állapottól.”
Azért szeretem Zsuppán András írásait olvasni, mert átsüt rajtuk kedvenc témái iránti lebírhatatlan érdeklődés, és az apró történeti és design tények mindig a nagyobb társadalomtörténeti egészbe ágyazva
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
jelennek meg. Határozott, de árnyalt a véleménye. Ragyogó stiliszta, akitől nem idegen a humor és a gúny sem. Fontosnak tartja megemlíteni, hogy ebbe az étterembe valaha csak az első és másodosztályú jeggyel rendelkező utasok léphettek be (nekik egyébként külön várótermeik is voltak!), míg a harmadosztályú utasoknak külön váróterem és külön étterem (inkább resti) dukált, ez utóbbi a föld alatt, hogy ne keveredjenek a felsőbb néposztályokkal.
Aztán végig veszi a mai McDonald’s épületében hajdan működött vendéglősöket: volt, aki öngyilkos lett, volt, aki tönkrement, volt, akinek a veje Németh László orvos, író lett. (Zsuppán még Vas István memoárjából is idéz, és biztosra veszem, hogy olvasta is, nemcsak az Arcanum dobta ki neki.)
Megtudjuk, hogy 1949-ben az Utasellátó Nemzeti Vállalat vette át az üzletet, 1958-ban átépítették és 1984-ben bezárták, felújítás örvén. De végül is csak 1990 áprilisában nyitott meg, az ország második McDonald’s éttermeként.
Ezután következik az eredeti átépítés és a két azóta bekövetkezett újabb fazonigazítás alapos és minden (műemléki, design, illetve üzemszervezési) részletre kitérő értékelése. Az egész terjedelmes cikk a mai, 1,8 milliárdra rúgó átépítésre fut ki, megemlítve, hogy az illeszkedik a globális márka 2015-ben, Hongkongban indult, Project Ray elnevezésű ráncfelvarrási trendjéhez.
„A konyha (...) eltűnt a vendégek szeme elől, de a tervezők mégis szerették volna ezt az elemet hatásában visszacsempészni, ezért beépítettek egy ételszállító szalagot, ami felviszi a termékeket a galériaszintre, majd onnan lehozza a földszinti kiadópulthoz. Ha a Meki csodálatos hidegtálakat, gasztronómiai élményeket nyújtó ételkölteményeket kínálna, az ötlet jó is lenne – egy-egy tenyérnyi sajtburger, csoffadt wrap látványa a szalagon azonban inkább
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
lehangoló, mint étvágygerjesztő. Az ételszállító szalag lesz az első látványelem, amit ki lehet dobni a következő felújításkor. (...) Összességében azonban a Nyugati McDonald’s átépítése inkább javított, mint rontott a pazar terem összképén, és azt biztosan nem veszélyezteti, hogy továbbra is a világ legszebb Mekijeinek egyikeként csodálják a turisták. A 90-es évek posztmodernjét úgyis csak a nosztalgia szépíti meg.”
Az egész cikk elolvasható itt.
Nagyon belemelegedtem a fenti cikk ismertetésébe, nem maradt hely és idő Vincze Miklós írására.
Pedig az még terjedelmesebb, és élvezeti értéke is hasonlóan magas.
Vincze Miklós a részletek szerelmese, és szerencsére sosem tud ellenállni egy-egy régi dokumentum jóízű idézésének. E cikkében például alaposan utánajárt, miért késett annyit a Nyugati McDonald’s átépítése, és sikerült megszólaltatnia az egykori műszaki vezetőt is. Az egész cikk elolvasható itt.
A két cikkből együtt szinte egy kismonográfia kerekedik ki. Ilyen színvonalú írások a londoni Independentben, vagy a New York Times vasárnapi mellékletében szoktak megjelenni...
Egyvalamit nem derített ki egyik cikk sem: ki fizette a révészt? Az 1,8 milliárd forint horribilis összeg, vajon ezt a globális cég, vagy a franchise működtető ruházta be?
(Tervező: Landini Associates, Australia, Sass Géza, 2024. Kivitelező: Market Zrt.)
A három állapot: 1990, 2010, 2024. Forrás: Noguchi reklámügynökség.
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Vademecum Newsletter 956/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft